Peru déli részén, a Nazca-kori Jauranga ásatásain egy csecsemő maradványait találták meg ritka veleszületett rendellenesség nyomaira utaló jelekkel. A koponya középpontjában csak egy szemüreget találtak, ami a cyclopia nevű állapot jellegzetes megjelenésére utal. A maradványok DNS-elemzése megerősítette, hogy a gyermek trisomia 13 okozta kromoszómás rendellenességgel született, amely halálos kimenetelű lehetett.
Az első beszámolók szerint nem lehet biztosan megmondani, meddig élt a baba a születés után, de a temetkezési mód arra utal, hogy a nazca-közösség ezt a csecsemőt úgy tekintette, mint a többi hasonló korú csecsemőt, nem volt különleges bánásmódban részesítve halála után. A temetés körülményei arra utalnak, hogy a társadalom a holttestet a többi gyermekkel egyenértékű módon kezelte.
A csecsemő csontvázát egy kerámi urnába temették, mely Nazca-kori temetkezési módnak számított, és egy másik fiatal lánycsecsemő is a sírban nyugvott. A Jauranga a Palpa-völgyben található, ahol a Nazca Lineshoz kötődő középső Nazca-korabeli temetkezések kerültek elő. A leletet egy korsóba temették, és a tanulmány szerint két csecsemő közös esemény keretében került eltemetésre, a cyclopia-val élő csecsemő a fazék alján, a másik a tetején helyezkedett el. A genetikai vizsgálat azt mutatta, hogy a két csecsemő nem ugyanannak az anyától származott.
A cyclopia és a trisomia 13 genetikai összefüggése
Az újszülött koponya nagyon kicsi volt, és a helyén csak egy középen elhelyezkedő szemüreg látható, amelyet több cranialis fejlődési elváltozás is kísért. Ezek a jegyek illeszkednek a modern klinikai leírásokban ismert cyclopia állapotára, amely akkor alakul ki, amikor az elülső agy nem tud bal és jobb félteke között megoszlani.
A genomvizsgálat szerint a csecsemő két X kromoszómával rendelkezett, ami általában női nemre utal. Ezzel együtt a trisomia 13 vagy Patau-szindróma gyakran kapcsolódik cyclopiához; azonban a trisomia 13 esetek viszonylag kis hányadában észlelnek cyclopiát.
A tanulmány első szerzője, Elsa Tomasto-Cagigao szerint a rendellenesség már megtermékenyítéskor jelen lehet, de a tünetek a magzat 4–5. héten jelentkeznek, amikor a frontális lebeny megosztódása megtörténik. A cyclopia ritka, hozzávetőlegesen 1 a 100 000 élveszületés közül fordul elő. Ez az eset az első archeológiai példaként került közzétételre. Siân Halcrow szerint bár ez egyetlen példát mutat be, nem lehet ebből általános következtetéseket levonni.
A temetés és a közösségi értelmezés
A csecsemő kerámi urnába temetése a Nazca-korszakban gyakori temetkezési mód volt, és az ásatások során egy másik, egészséges csecsemő is a sírban található. A cyclopia-szülött baba a fazék alján helyezkedett el, a másik csecsemő a tetején, és úgy tűnik, hogy egyazon esemény során temették őket.
A két csecsemő egy urnába temetése szokatlan a kultúrában, de nincs elegendő régészeti bizonyíték arra, hogy a cyclopia-val élő csecsemőnek külön temetési módot adtak volna. A sírokban nem találtak különleges síráradatot vagy tárgyakat, ami utalhatna speciális bánásmódra halál után.
Az ősi Andok-kori társadalmakban egyes fogyatékkal élő emberek speciális társadalmi szerepeket tölthettek be, például vallási gyakorlatokkal kapcsolatos feladatokat. Ha ez a قطrajz tükrözi a Nasca-közösség általános nézeteit, ezt egyetlen esettanulmány alapján nem lehet teljes mértékben megállapítani, de a körülmények azt mutatják, hogy a közösség részben hogyan viszonyult ehhez az egyedhez, még ha csak rövid ideig is volt része a társadalom életének.
© Elsa Tomasto-Cagigao
Forrás: LiveScience.com
