Évi több tízmilliárd dolláros bevétel, több százezer elrabolt ember, államilag is megtűrt bűnbandák, és egy egész kontinensre kiterjedő összehangolt bűnszervezet – ez a kegyetlen valóság Délkelet-Ázsiában, ahol az online csalások mögött egyre gyakrabban embertelen körülmények között dolgoztatott, elrabolt emberek állnak. A hatóságok ugyan próbálnak fellépni, de a probléma gyökere mélyebbre nyúlik, mint azt elsőre gondolnánk.
Délkelet-Ázsia több országában is virágzik az online csalásokra épülő iparág, amelynek központjai titkos, gyakran elzárt településeken működnek, és ahol a munkaerőt – szó szerint – elrabolják. Az ENSZ becslése szerint több mint 200 ezer embert hurcoltak el az elmúlt években – többségük ázsiai –, hogy online csalások végrehajtására kényszerítsék őket. Ezeket a központokat többnyire hamis álláshirdetésekkel csábítják, főként jól fizető IT-pozíciókat kínálva Thaiföldön vagy más országokban.
Az áldozatok legtöbbször a reptérről nem a megígért apartmanba, hanem egy közeli ország ismeretlen scam központjába kerülnek. Ott fizikai és pszichikai bántalmazás vár rájuk: napi 16-17 óra kényszermunka, testi erőszak, megfélemlítés. A cél: különféle online csalások végrehajtása. Ezek a csalások – köztük befektetési átverések, romantikus csalások és hamis weboldalakon keresztül történő pénzszerzés – globálisan terjednek, és a világ minden részéről szednek áldozatokat.
Az ENSZ és számos civil szervezet szerint a bűnszervezetek hálózata egyre kiterjedtebb, és a „scam-ipar” mára egész régiókat ural. Thaiföld, Kína és más országok ugyan próbálnak együttműködni a hálózatok felszámolásában, de a valódi eredmények még váratnak magukra. Februárban Petontan Sinavat, Thaiföld miniszterelnöke hivatalos látogatást tett Kínában, ahol a csalások elleni fellépés is napirendre került. Ezt követően Thaiföld példátlan lépésként megszüntette az áramellátást és a távközlési szolgáltatásokat a Mianmar és Thaiföld határán fekvő Majawadi városában – az egyik scam-fővárosként számon tartott településen. Ez a lépés több ezer fogvatartott elengedéséhez vezetett.
A hatósági fellépések ellenére sok szakértő szerint a jelenlegi intézkedések csak tüneti kezelések. Kína például elsősorban saját állampolgárainak kiszabadítására koncentrál, nem pedig a hálózat teljes felszámolására. Ráadásul az ország stratégiai érdekei miatt szoros kapcsolatot ápol a mianmari katonai juntával, amelynek egyes ágaival a bűnszervezetek is együttműködnek.
A scam központok pedig reagálnak a nyomásra: sok szervezet áttelepült Kambodzsába, ahol a segélyszervezetek becslése szerint már több mint 150 ezer embert dolgoztatnak kényszerrel. A csalási ipar évente legalább 12,5 milliárd dollárnyi bevételt termel az országban – ezzel meghaladva Kambodzsa legnagyobb exportágazatának, a ruhaiparnak a bevételeit, sőt közel négyszer annyit hoz, mint az ország teljes turisztikai szektora.
A kambodzsai hatóságok azonban tagadják, hogy az ország bűnszindikátusok menedéke lenne. Ahelyett, hogy a szervezett bűnözés ellen lépnének fel, inkább a külföldi médiát és civil szervezeteket okolják, amiért szerintük rossz színben tüntetik fel az országot. Ezzel párhuzamosan viszont egyre több jelentés szól arról, hogy a bűnözők befolyása már akkora, hogy gyakorlatilag érinthetetlenné váltak a kambodzsai rendszerben.
A bűnszervezetek és a kényszermunka mögött álló struktúrák felszámolása összetett nemzetközi fellépést igényelne, amiben nemcsak az érintett országoknak, de a globális techcégeknek, a pénzügyi rendszereknek és a nyugati kormányoknak is szerepet kellene vállalniuk. A jelenlegi részleges és egyoldalú lépések azonban csak pillanatnyi enyhülést hoznak, miközben a scam-ipar tovább bővül, egyre több ember szenvedésére és egyre nagyobb profitra építve.
A cikk alapjául a YouTube-on megjelent Horváth Judit riportja szolgált.
