A jégbe fagyott és hosszú időre elveszett Franklin‑expedíció több áldozatát most ismét beazonosították a rokonok élő leszármazottaitól nyert DNS-egyezések segítségével. A vizsgálatok négy tengerész maradványait kötötték konkrét személyekhez, ami ritka és fontos kutatási előrelépés a 19. századi tragédia megértésében.
Három azonosított áldozat a HMS Erebus fedélzetéről származik, és Erebus-öbölben haltak meg, míg a negyedik azonosításával először sikerült egy, a HMS Terror hajóról eredő tengerészt azonosítani DNS‑vizsgálattal. A kutatók szerint a leletek arról tanúskodnak, hogy az Erebusból származó férfiak nem egyedül találtak halálukra, ami arra utal, hogy túlélők még közel lehettek egymáshoz a végső órákban.
A mostani eredmények nemcsak nevekhez kötik az elhunytakat, hanem új információkat szolgáltatnak arról is, merre próbáltak menekülni és hogyan rendezték a maradványokat a túlélők. A csapat reménye, hogy további azonosításokkal még pontosabban rekonstruálható lesz a tragédia végkimenetele.
A Franklin expedíció hétköznapjai és bukása
Az expedíció 1845 májusában indult Angliából azzal a céllal, hogy megtalálják az Északnyugati átjárót, a tengeri összeköttetést az Atlanti és a Csendes‑óceán között. Sir John Franklin vezette a két hajóból álló küldetést, amelyek azonban 1846 végén a kanadai szigetvilág jégtáblái között beszorultak.
Franklin 1847. június 11‑én hunyt el, és a hajókon maradt legénység tagjai 1848. április 22‑én elhagyták a jéggel vesztett hajókat a King William‑sziget környékén. Vontatott csónakokat és szánkókat használtak, remélve, hogy gyalog elérhetik a szárazföldet, ám az expedíció túlélői menet közben sorra elhunytak.
Az őket kereső mentőutak és későbbi tudományos expedíciók során találtak emberi maradványokat és személyes tárgyakat, amelyek évtizedekre szolgáltak a történészek és kutatók számára. A 20. és 21. századi kutatások pedig végül hozzájárultak ahhoz, hogy a két hajó maradványai is előkerültek.
Új azonosítások emberi történetek
Az egyik beazonosított személy Harry Peglar, aki a HMS Terror előfedélzeti kapitánya volt. Peglarról olyan személyes iratokat is találtak már korábban, amelyek verseket és hajón történt eseményekről szóló leírásokat tartalmaztak, és a maradványaitól több mint 200 kilométerre fedezték fel, ami azt jelzi, hogy messze jutott a hajóktól. A kutatók szerint Peglar egyedül halt meg, a felöltözött steward egyenruhájában.
A másik három azonosított személy a HMS Erebus legénységéhez tartozott: William Orren matróz, David Young ifjúsági soron lévő tengerész, valamint John Bridgens alárendelt tiszti steward. Orren tengerészpályafutása fiatalon kezdődött, több hajón szolgált az 1820–1830‑as években, és végül 1845 márciusában lépett be az Erebus legénységébe; az ő beazonosítását egy nővérének leszármazottjából nyert DNS tette lehetővé.
David Young 17 éves volt, amikor csatlakozott, és az ő azonosítása egy testvérének leszármazottján keresztül történt, ami egy arcrekonstrukcióval együtt segít emberközelivé tenni sorsát. John Bridgens szegényes családi háttérrel indult, tengerész és egykori zenész volt, aki 1845 márciusában önkéntesként lépett be az expedícióba; egy féltestvérének leszármazottja adta a DNS‑mintát, amely alapján azonosították, és iratokból ismert, hogy írástudatlan volt, amit az is bizonyít, hogy aláírás helyett keresztet tett a nyilvántartásokon.
A mostani eredmények kiegészítik a korábbi DNS‑azonosításokat, amelyek már egyes más tengerészek kilétét is feltárták, és új részletekkel szolgálnak a végzetes év eseményeiről. A kutatást vezető antropológus, Douglas Stenton szerint az azonosítások családoknak adnak vissza régen hiányzó történeti információkat, és a munka tovább folytatódik, hogy még több áldozat személye és halálának körülményei feltárulhassanak.
© University of Waterloo
Forrás: LiveScience.com ↗̱
