A kelet‑afrikai erdő mélyén élő csimpánzok között súlyos és tartós erőszakhullám bontakozott ki miután egy hatalmas közösség két részre szakadt. A kutatók szerint ritka jelenségről van szó: bár a különböző csapatok közötti összecsapások gyakoriak az erőforrásokért folytatott versengés miatt, az ilyen mértékű belső bomlás és az ennek nyomán kialakuló véres harcok eddig szokatlanok.
A jelenséget megfigyelő szakemberek hangsúlyozzák, hogy ez nem egyszerű territoriális háború idegen csoportok között, hanem olyan összetűzés, amely korábban szoros szociális kapcsolattal rendelkező állatok között robbant ki. A veszteségek és az erőszak kezdeteit vizsgáló tanulmányok szerint a konfliktus hátterében komplex társas dinamikák állnak, amelyek pontos oka egyelőre ismeretlen.
A történet különösen fontos, mert a csimpánzok a mi legközelebbi rokonaink közé tartoznak, így viselkedésük tanulmányozása új megvilágításba helyezheti a csoportok közötti megosztottság és az erőszak kialakulásának mechanizmusait. A mostani eset új adatokkal szolgál a társas hálózatok szerepéről és arról, hogyan vezethet a kapcsolatok felbomlása kollektív agresszióhoz.
A ngogoi közösség felbomlása
A konfliktus a kibalei Ngogo közösségben bontakozott ki, ahol több mint három évtizedes megfigyelési adat állt a kutatók rendelkezésére. A hosszú távú követés lehetővé tette, hogy részletesen rekonstruálják a közösség belső kapcsolatait és a változásokat, amelyek végül a csoportszakadáshoz vezettek.
A szakértők azt találták, hogy a korábban rugalmasan változó, napközben alkalmanként összeálló „pártok” idővel állandósuló klikkekké alakultak, és különösen három felnőtt hím állt össze szorosan. 2015 körül láthatóvá vált a mélyebb törés: a hatalmas közösség két elkülönülő csoportra vált, amelyek lassan külön életmódot, fészkelési és szaporodási mintákat alakítottak ki.
A kezdetben még megmaradt személyes kötelékek 2018‑ra szinte megszűntek, és az ekkor kezdődő határőrzések során egyre több agresszív incidensre derült fény. A kutatók megfigyelései szerint a napi találkozásokból és kooperációból hosszan elnyúló ellenséges viszony kerekedett, mely hamarosan halálos összecsapásokba torkollott.
Halálos razziák és lehetséges okok
A felbomlás után induló razziák során felnőtt hímek több ízben életüket veszítették, és 2021‑től kezdve rendszeres megfigyelések születtek csecsemőgyilkosságokról is. A kutatók szerint a regisztrált áldozatok száma valószínűleg alulbecsült, mert sok egyed egyszerűen eltűnt az erdőben, így a tényleges halálesetek száma magasabb lehet.
A szakemberek óvatosan bánnak a polgárháború kifejezéssel, mert az emberi értelemben vett hadviselés fogalmától eltérő jelenséget ír le. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezek korábban ismert vagy baráti kapcsolatokon alapuló egyedek közötti, szervezett jellegű erőszakos akciók voltak, ami különösen figyelemre méltó.
Több lehetséges magyarázatot vetettek fel a szakértők, többek között a rendkívül nagy közösségi létszámot, az erőforrásokért folytatott versengést, 2014‑ben bekövetkezett többlethalálozásokat, a 2015‑ös rangsorváltást és egy 2017‑es légúti járványt, amely több tucat állat elhullását eredményezte. Korábbi vizsgálatok is mutatták, hogy a Ngogo közösség már korábban is agresszív területszerző magatartást tanúsított szomszédjaival szemben, tehát a belső törés hátterében valószínűleg több egymást erősítő tényező áll.
A most publikált kutatás adatai 2024‑ig terjednek, de a megfigyelők szerint az erőszakos események 2025‑ben és 2026‑ban is folytatódtak. A jelenség rávilágít arra, hogy még törzsi, vallási vagy ideológiai elemek nélküli társas hálózatok is képesek felosztódni és kollektív erőszakot szítani, ugyanakkor a szakértők hangsúlyozzák, hogy ez nem jelenti azt, hogy az ilyen viselkedés biológiailag kőbe vésett lenne, hiszen például a bonobók más, kevésbé halálos csoportközi megoldásokat alakítottak ki.
Forrás: LiveScience.com ↗̱
© Aaron Sandel
