Több mint egy évszázaddal a Titanic tragikus elsüllyedése után újabb technológiai áttörés hozott fényt arra, pontosan mi is történhetett azon a végzetes éjszakán. Egy, több mint 700 ezer víz alatti felvétel felhasználásával készült digitális szkennelés korábban sosem látott részletességgel tárja elénk a híres hajó roncsait – és ezzel együtt új válaszokat is kínál az emberiség egyik legismertebb hajókatasztrófájának rejtélyeire.
A rekonstruált 3D-s modell első pillantásra is lenyűgöző: a Titanic hatalmas orra a tengerfenéken áll, mintha még mindig folytatná útját. Ugyanakkor 600 méterre tőle, a tat egy groteszk, összegyűrt fémtömegként hever – ez is megerősíti, hogy a hajó kettészakadása milyen elképesztő erőhatásokkal járhatott. A BBC riportja szerint a szkennelés alapján készülő új dokumentumfilm – amelyet a National Geographic és az Atlantic Productions jegyez – az egész roncsot egyfajta bűnügyi helyszínként kezeli, ahol minden egyes részlet jelentőséggel bír.
A szkennelés nem csupán a roncs fizikai állapotát mutatja meg, de számos korábbi szemtanúvallomásnak is új értelmet ad – különösen a hajó mérnökei hősiességének. A felvételek alapján ugyanis az utolsó pillanatokban is működtek a világítótestek a fedélzeten, miközben az utasok a mentőcsónakokhoz igyekeztek. Mindez annak volt köszönhető, hogy a mélyben dolgozó mérnökök az utolsó lélegzetükig próbálták fenntartani az áramellátást.
A szkennelés során rekonstruálták például a második kazánházat, ahol a szén tartására szolgáló fémszerkezet befelé hajlott – ez arra utal, hogy a kazánok működésben voltak, amikor a hajó elmerült. A tatnál pedig egy gőzszelep került elő nyitott állapotban – újabb bizonyíték arra, hogy az elektromos áram termelése még az utolsó pillanatokban is folytatódott.
A digitális modell mellett új szimuláció is készült, amely az ütközés és a sérülések pontos mechanizmusát modellezi. A jéghegy nem egyetlen hatalmas repedést okozott, hanem egy hosszú, vékony, de végzetes szakadást a hajótest oldalán. Bár a Titanic tervezésénél azzal számoltak, hogy akár négy vízzáró rekesz elárasztása esetén is fennmarad, a mostani szimuláció szerint hat rekeszt ért károsodás. Ez a különbség épp elég volt ahhoz, hogy a hajó menthetetlenül elsüllyedjen.
A kutatók azt is megállapították, hogy a beömlő víz mennyisége elsőre nem volt drámai – a sérülések mérete ugyanis alig haladta meg egy papírlap vastagságát. Csakhogy ezek a kicsiny nyílások hosszú szakaszon húzódtak végig a hajó oldalán, így a víz lassan, de biztosan árasztotta el a belső teret. Amint a vízszint átbukott a vízzáró válaszfalak tetején, már nem volt visszaút: a Titanic alámerült az Atlanti-óceán mélyére.
A szakértők szerint évekbe telhet, amíg minden részletet feldolgoznak a szkennelésből. Bár ez az új technológia sem zárja le véglegesen a Titanic körüli vitákat, hatalmas lépést jelent abban, hogy megértsük, pontosan mi történt azon a sötét áprilisi éjszakán 1912-ben.
A cikk a BBC News Rebecca Morell riportja alapján készült.
