Egy magashegyi barlangban a Pireneusokban talált élénkzöld kődarabok új fényt vetnek arra, hogy a korai közösségek rézércet dolgoztak fel itt többszáz generáción át. A leletek rétegeiben zöld ásványtöredékek és nagy mennyiségű faszén maradványa tűnt fel, ami azt sugallja, hogy a tűzzel kapcsolatos műveletek rendszeresek és célirányosak voltak a helyen.
A barlang a Girona tartományban, a francia határ közelében található, nagyjából 2 235 méter tengerszint feletti magasságban. A feltárások során emberi maradványokat, állati csontokat, törött edénytöredékeket és többször használt tűzrakó helyeket is találtak, amelyek együtt arra utalnak, hogy a helyszín évszakonként visszatérő, hosszú távon használt táborhely lehetett.
A kutatók közel kétszáz, a barlangban eleve nem előforduló zöld kőfragmentumot gyűjtöttek be, és az összkép alapján valószínűsíthető, hogy ezek az anyagok kapcsolódnak a réz előállításához vagy előkészítéséhez.
A zöld ásvány azonosítása és a rézkitermelés menete
A kutatók egy tanulmányban azt javasolták, hogy a feltárt zöld anyag nagy valószínűséggel malachit, egy rézkarbonát ásvány lehet, amelyből viszonylag egyszerűen kinyerhető a réz. Mivel a malachit nem része a barlang természetes kőzetének, a következtetés az, hogy az emberek magukkal hozták az ércet, és helyben dolgozták fel.
A réz kivonása malachitból alapszinten két lépéses: a zöld ásvány hevítése során szén-dioxid szabadul fel és réz-oxid keletkezik, majd ezt redukáló tűz vagy faszén jelenlétében vissza lehet alakítani fémrézzé. E folyamatok nyomai — például hőhatásnak kitett töredékek és tűzhelyek — segítenek a régészeknek rekonstruálni az egykori technológiát.
A réz használatának időkerete a Káli-korba vagy rézkorba helyezhető, amikor Európában egyre elterjedtebbé vált a fémek használata; híres példa erre az Ötzi-jelenség, aki 3300 körül rézszerű eszközzel halt meg, ami arra utal, hogy a hegyvidéki nyersanyagkeresés és érckereskedelem már korán jelentős volt.
A feldolgozás nyomai és a személyes tárgyak
A feltárt zöld töredékek közül sok hőhatásnak kitett volt, miközben a barlang más anyagai nem mutattak hasonló átalakulást, ami arra utal, hogy a kövek hevítése szándékos tevékenység volt. A helyszínen talált többszörös tüzelőhely és korábbi tüzek rétegei megerősítik, hogy a feldolgozás nem véletlenszerűen történt.
A régészek személyes tárgyakat is előkerítettek az intenzív használat időszakából: egy hosszúkás kagylófűzért és egy átfúrt barna medvefog-pendet. Ezek a leletek együtt a mindennapi élet és a technológiai tevékenység kapcsolatát mutatják a barlangban használt térrel.
Emellett emberi maradványok — egy tejfog és egy ujjcsont — is előkerültek, ami arra utalhat, hogy a barlang időnként temetkezési vagy rituális célokra is szolgált. A kutatók szerint a több ezer éves intenzív használat és a speciális tudás fenntartása generációkon át öröklődhetett, így a Pireneusok nemcsak átmeneti területként, hanem aktív erőforrás-kitermelési zónaként funkcionáltak.
© IPHES-CERCA
Forrás: LiveScience.com ↗̱
