Régészek egy ritka, tökéletesen kör alakú ókori egyiptomi templomot tártak fel a Pelusium környékén végzett ásatásokon, amely valószínűleg szent vízi rítusok helyszíne lehetett. A több mint kétezer éves épület komplex vízellátó és tározó rendszereket rejt, és egykor közvetlen kapcsolatban állhatott a Nílussal, ami a templom rituális szerepét erősíti.
A leletek a Tell el-Farama lelőhelyen kerültek elő, az ókori Pelusium keleti deltavidéki részén, egykor fontos kikötőként és végvárként funkcionáló város területén. A helyszín történeti jelentősége különösen nagy volt, hiszen a pharaonikus időkben erődítményként, később pedig a Római Birodalom idején vámállomásként szolgált.
A környéken korábban is kerültek elő jelentős emlékek; 2022-ben például rózsaszín gránitból készült Zeus-templom maradványait tárták fel a közelben, ami jelzi a régió gazdag és sokrétegű múzeális múltját.
Korai feltárások és kezdeti értelmezések
A Pelusius templomának nyomaira a régészek már 2019-ben bukkantak rá, akkor csupán a komplex terület mintegy negyedét sikerült részlegesen feltárni. Az első feltárási szakaszban vöröstéglás köralakú szerkezetet találtak, amit a kutatók kezdetben a város tanácsának vagy adminisztratív épületének gondoltak.
A részleges ásatás eredményeit Hesham Hussein, a Felső-Egyiptomi és Színai Régészeti Központ vezetője elemezte, aki szerint az impulzusok és szerkezeti jelek kezdeti értelmezést tették valószínűvé. A későbbi, teljes feltárás azonban új részleteket hozott a felszínre, amelyek átírták az első olvasatot.
A teljes körű feltárás során kiderült, hogy az épület nem adminisztratív jellegű volt, hanem szakrális funkciókhoz kötődött; a megvilágosodó struktúrák és a vízrendszerek tanulmányozása új megértést adott a hely szerepéről a város életében.
Kör alakú szentély és vízrendszer
A templom központi eleme egy kör alakú medence volt, amelynek átmérője megközelítőleg 35 méter. A medence közepén négyzetes talapzat állt, amely valószínűleg egy hatalmas kultikus szobor, a Pelusius isten bázisaként szolgált, erősítve a hely szimbolikus jelentőségét.
A medencét körülvevő infrastruktúra részét képezték a csatornák és víztározók, amelyek kapcsolatban álltak a Nílus egy ágával. A feltárás során a medence alján talált víz és nílusi iszap arra utal, hogy a víz nem csupán gyakorlati célt szolgált, hanem rituális, szimbolikus jelentősége is volt a szentélyben.
A leletek és a szerkezeti megoldások alapján a kutatók úgy vélik, hogy a templom a második században épülhetett, és használata folyamatosan nyomon követhető egészen a hatodik századig. Az építészetben és a díszítési elemekben tetten érhető a kultúrák találkozása, amely egyszerre tükrözi az egyiptomi hagyományokat és a görög–római hatásokat.
Forrás: LiveScience.com ↗̱
© Courtesy of the Egyptian Ministry of Tourism and Antiquities
