A triász időszakban, nagyjából 205 millió évvel ezelőtt élt egy, a mai krokodilok távoli rokonának tekinthető ragadozó, amely nem a vízben vadászott. A most azonosított állat egyike azoknak a korai crocodylomorphoknak, amelyek még szárazföldön töltötték idejük legnagyobb részét, és viselkedésükben inkább a rókákra vagy sakálokra emlékeztettek, mint a mai folyami ragadozókra. A kutatók szerint a maradványok morfológiája egyértelműen a erős harapásra utal, így vélhetően félelmetes prédát jelentett a korai triász élővilágában.
A fosszíliát tanulmányozó szakemberek megállapították, hogy a lelet sajátosságai — rövidebb pofa és megerősített koponyaszerkezet — különböztetik meg a korábban hozzá kapcsolt fajoktól. Ezek a jellegzetességek arra utalnak, hogy az állat táplálkozási módja és zsákmányválasztása eltért a vele egykorú, hosszabb orrú crocodylomorphokétól. Az új taxon felfedezése fontos adalék a krokodilrokonok korai diverzitásáról alkotott képhez.
A leíró tanulmány kiemeli, hogy bár a felfedezett példány méretben egy nagyobb kutyához hasonlított, felépítése és koponyája olyan specializációkat mutat, amelyek a ragadozó életmódhoz igazodtak. A kutatók szerint az ilyen különbségek már a triász végén megmutatkozó ökológiai elkülönülésre utalnak, amikor a crocodylomorphok többféle táplálkozási stratégia mentén fejlődtek tovább.
Felfedezés és múzeumi történet
A fosszíliát még 1948-ban találták a híres New Mexico-i lelőhelyen, Ghost Ranchnél, ahol több dinoszaurusz- és gerincesmaradvány került napvilágra. Az első időben a példányt óvatosan a Hesperosuchus agilis mintájára jegyezték fel, mivel sok közös vonást mutatott a korábban ismert korai krokodilrokonokkal. Azonban a részletes vizsgálat hiánya miatt a csontok hosszú időre a múzeum gyűjteményének hátsó raktárrészébe kerültek.
A lelet több évtizedig a Peabody Múzeum padlásán pihent, ahol ugyan alkalomszerűen megtekintették, de soha nem kapott nyilvános vagy tudományos revíziót. A mostani kutatás során végzett összehasonlító morfológiai elemzés viszont kimutatta, hogy a rövidebb orr és a megerősített koponyaszerkezet olyan kombinációt alkot, amely nem illeszkedik az ismert Hesperosuchus-változatokhoz. Ennek alapján a csapat új nemzetséget és fajt írt le a példány számára.
A kutatók, köztük a Yale Egyetem paleontológusa, rámutattak, hogy ez az eset az első komoly bizonyíték arra, hogy egymás mellett élhettek és ugyanabban a halálozási eseményben kerülhettek a föld alá két külön funkcionális felépítésű crocodylomorph. Ez az együttélés segít felvázolni a triász időszaki táplálékláncok és niche-ek korai tagolódását.
A lelet részletei és jelentése
A vizsgált egyed koponyája, egy hátsó láb csontja, egy csigolya és három pikkely maradványai maradtak fenn, ezek együtt adnak támpontot az állat életmódjára vonatkozó következtetésekhez. A kutatók a megőrződött elemek alapján arra következtetnek, hogy a példány testmérete nagyjából egy nagyobb kutyához volt hasonló, de koponyaalakja és izomtapadási jegyei erős harapást sugallnak. A lelet különlegességét növeli, hogy közvetlen közelében, csupán néhány méterre egy másik, hosszabb orrú crocodylomorph maradványát is megtalálták.
- koponya
- hátsó láb csontja
- egy csigolya és három pikkely
A részletek összessége alapján a kutatócsoport a példányt megkülönböztethető nemzetségként és fajként írta le, amelyet az apró különbségek együttese különít el a közeli rokoni formáktól. A publikáció dátuma és szakfolyóirata megerősíti, hogy a felismerés naprakész tudományos munka eredménye.
A részletes összehasonlító elemzés során kiderült, hogy a rövidebb orr, a háromszögletű postorbitális csont és a sípcsontnál fogva megfigyelt alsó állkapcsi módosulások izomlefedettségre utalnak, ami a harapóerő specializációját jelzi. Ez alapján a kutatók úgy vélik, hogy a rövid pofájú forma nagyobb, kevésbé fürge zsákmányt célozhatott meg, míg a hosszabb orrú rokonok kifinomultabb, gyorsabb zsákmányfogásra voltak berendezkedve. Az ilyen ökológiai különbségtétel már korán megjelent a krokodilrokonok evolúciójában, ami fontos pillanatkép a csoport diverzitásának kezdetéről.
Forrás: LiveScience.com ↗̱
© Julio Lacerda
