A spanyolországi Atapuerca hegységben található Gran Dolina barlang legújabb ásatásai váratlan fordulatot hoztak az ősi emberi kannibalizmus kutatásában. A feltárt csontok és fogak tanúsága szerint a Homo antecessor, a modern ember egyik kihalt európai rokona nem csupán fiatal egyedeket, hanem felnőtteket is elfogyasztott mintegy 850 ezer évvel ezelőtt. A barlangban talált több mint két tucat új fosszília alapjaiban rajzolja át a kutatók eddigi elképzeléseit erről a titokzatos ősi emberfajról.
A leletegyüttesben koponyatöredékek, gerincdarabok, valamint kar- és lábcsontok is előkerültek, melyeket három, különböző egyedektől származó fog egészít ki. A legmegdöbbentőbb felfedezés azonban az volt, hogy ezek a csontok – a korábbi leletektől eltérően – nem kizárólag gyermekektől származnak. A kutatók a maradványok felszínén jellegzetes, kőeszközök okozta vágásnyomokat azonosítottak, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a testeket szisztematikusan feldarabolták.
A Gran Dolina-i lelőhely évtizedek óta szolgáltatja a kannibalizmus legrégebbi ismert bizonyítékait. Korábban a szakemberek úgy vélték, hogy a Homo antecessor csoportok elsősorban a könnyebben elejthető, védtelen fiatalokat ejtették foglyul és ették meg. Az új leletek azonban arról árulkodnak, hogy a felnőttek is ugyanilyen sorsra juthattak, ami teljesen új megvilágításba helyezi ezt a viselkedésformát.
Megdőlt a korábbi elmélet a fiatal áldozatokról
A legfrissebb ásatási szezonban előkerült maradványokkal tizenháromra emelkedett a barlangban azonosított egyedek száma, és közülük immár minden második felnőtt. Palmira Saladié, az ásatást koordináló biológiai antropológus hangsúlyozta, hogy a felnőtt csontokon is jól látható vágásnyomok megjelenése azt bizonyítja, a kannibalizmus nem korlátozódott a fiatalkorúakra. Ez a felismerés alapvetően írja felül az elmúlt húsz évben kialakult tudományos konszenzust.
Andreu Ollé régész rámutatott, hogy a megnövekedett egyedszám és a felnőtt áldozatok jelenléte lehetővé teszi a kutatók számára, hogy sokkal teljesebb képet alkossanak erről az ősi populációról. A lelőhelyen talált kőeszközök – melyeket kovakőből, kvarcitból és homokkőből pattintottak – készítési technikája megegyezik az emberi csontokon talált vágásnyomokkal, ami közvetlen kapcsolatot teremt a szerszámok és a kannibalizmus aktusa között.
Az emberi maradványok mellett az ásatás során nagy mennyiségű állati csont is felszínre került. A feldolgozott állatcsontok – többek között hiénák, hódok, szarvasok, lovak és orrszarvúk maradványai – pontosan ugyanazokat a mészárlási technikákat mutatják, mint amelyeket az emberi testeken alkalmaztak. Sőt, egyes emberi csontokon emberi harapásnyomok is felfedezhetők, ami Saladié korábbi nyilatkozata szerint a „legmegbízhatóbb bizonyítéka annak, hogy a holttesteket valóban elfogyasztották”.
Továbbra is rejtély a kannibalizmus oka
A kannibalizmus gyakorlata ugyan immár vitán felül áll, ám a kutatók számára továbbra sem világos, hogy a Homo antecessor csoportok miért folyamodtak ehhez a szélsőséges viselkedéshez. A tudományos közösségben jelenleg is élénk vita folyik arról, hogy a kannibalizmus hátterében táplálkozási szükséghelyzet, rituális okok, vagy éppen rivális csoportok elleni agresszió állt-e. Az újonnan felfedezett felnőtt csontmaradványok elemzése talán közelebb viheti a szakembereket a válaszhoz.
Marina Mosquera régész szerint a barlang új szakaszának feltárása még csak most kezdődött, és az első eredmények máris hatalmas tudományos potenciált jeleznek. A kutatócsoport jelenleg is dolgozik a csontok részletes antropológiai vizsgálatán, melynek során olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogy voltak-e életkorhoz kötött különbségek a kannibalizmus áldozatai között. Emellett vizsgálják a kannibalisztikus epizódok számát, időtartamát és a csoport társadalmi szerveződésének jellegzetességeit is.
A Gran Dolina-i leletegyüttes így nem csupán a kannibalizmus legősibb dokumentált esetei közé tartozik, de egyedülálló ablakot nyit egy letűnt emberi rokonfaj mindennapjaira és társas kapcsolataira. Ahogy a barlang mélyebb rétegeinek feltárása folytatódik, a kutatók abban reménykednek, hogy végre fény derülhet arra, milyen motivációk húzódtak meg e hátborzongató, mégis lenyűgöző ősi viselkedésforma mögött.
© Maria D. Guillén / IPHES-CERCA
Forrás: LiveScience.com ↗̱
