Amikor a mókusokra gondolunk, általában diókat és magvakat majszoló, barátságos állatok jutnak eszünkbe. Azonban a közelmúltban végzett kutatások egészen más képet festenek a kaliforniai mókusokról. Ezek az állatok vadásznak és húst is fogyasztanak, ami alapjaiban változtatja meg róluk alkotott elképzeléseinket.
Új viselkedési minta a kaliforniai mókusokról
A Kaliforniai Egyetem (UC Davis) és a Wisconsin-Eau Claire Egyetem (UW-Eau Claire) kutatói először dokumentálták, hogy a kaliforniai mókusok kisebb rágcsálókra, például mezei pockokra vadásznak. Ez a viselkedés, amelyet a Journal of Ethology decemberi számában publikáltak, arra utal, hogy ezek az állatok sokkal rugalmasabbak, mint ahogy eddig gondolták.
Jennifer E. Smith, az UW-Eau Claire vezető kutatója elmondta, hogy a felfedezés mindenkit meglepett: „A mókusok az egyik leggyakoribb állatok, akikkel nap mint nap találkozunk, mégis eddig soha nem láttuk ezt a viselkedést.”
Sonja Wild, a UC Davis társszerzője hozzátette: „Eleinte alig hittünk a szemünknek. Miután egyszer megfigyeltük, naponta találkoztunk vele.” A kutatók szerint a mókusok viselkedésének megértése fontos, mert rávilágít arra, hogy a természet mennyire képes meglepetéseket okozni.
Miért kezdtek el húst fogyasztani a mókusok?
A viselkedés vizsgálata során a kutatók arra jutottak, hogy a mókusok valószínűleg a megnövekedett pocokpopuláció miatt kezdtek el vadászni. A megfigyelések szerint a mókusok az interakcióik 42%-ában vadásztak mezei pockokra, különösen a július első két hetében, amikor a pockok száma hirtelen megnőtt.
Korábban úgy tartották, hogy a kaliforniai mókusok granivorok, azaz magokat és dióféléket fogyasztanak. Azonban a mostani felfedezés alapján a kutatók azt feltételezik, hogy valójában opportunista mindenevők, akik képesek alkalmazkodni a változó táplálékkínálathoz.
Sonja Wild szerint ez a rugalmasság segítheti őket abban, hogy alkalmazkodjanak az emberi tevékenység által gyorsan változó környezetekhez.
A felfedezés jelentősége
A kaliforniai mókusok viselkedésének megfigyelése nemcsak az állatok természetrajzának jobb megértéséhez járul hozzá, hanem fontos ökológiai következményekkel is járhat. A kutatók arra kíváncsiak, hogy ez a viselkedés mennyire elterjedt, hogyan öröklődik, és milyen hatással van az ökoszisztémára.
Smith szerint a modern technológiák, például a digitális kamerák, nagyban segítik a viselkedés dokumentálását, de a terepmunkát semmi sem helyettesítheti. „Az állatok viselkedése mindig képes meglepni minket” – mondta.
Ez a felfedezés ismét rávilágít arra, hogy az emberek közvetlen közelében élő állatok is tartogathatnak meglepetéseket, és mennyire fontos a természet részletes tanulmányozása. A kaliforniai mókusok példája azt mutatja, hogy még a legismertebbnek hitt fajok is képesek új, váratlan viselkedési mintákat produkálni, amelyek alapjaiban változtatják meg a róluk alkotott tudományos képet.
