Szaqqara területén az ókori Egyiptom korai dinasztiáinak időszakából származó sírt tártak fel egy tisztviselő lakóhelyeként, amelynek tulajdonosa a királyi rendeletek titkainak «őre» volt. A feltárás szerint Sekhentio-Ptah nevét viselő hivatalos magas rangú személy volt, aki az ország egyik fontos adminisztratív központjában formálta a fáraók döntéseit, és akinek a sírja az Old Kingdom korszakból származik. A leletek között nyoma van annak, hogy a környéken az uralkodói hatalom és az írásbeliség központi szerepet játszott a királyi adminisztráció működtetésében.
A régészek szerint Sekhentio-Ptah más címeket is viselt a sírján feltüntetve, többek között az „A Király Munkáinak Minden Dolga felett álló” és a „Királyi Dokumentumok felügyelője” szerepeket. Ezek a tisztségek jól illeszkednek az ismert királygyűlések és írásbeliség központi szerepéhez az egyiptomi korai dinasztiák idején. Ann Macy Roth, az NYU egyetemen oktató szakértő szerint a „királyi rendeletek titkainak őre” elnevezés valójában inkább bürokratikus jellegű, és nem feltétlenül misztikus vagy rejtélyes; gyakori cím volt a királyi írnokok körében. A leírások szerint a sír ezen túl is gazdag információs jeleket hordoz, amelyeket a kutatók részletesen vizsgálnak majd a közeljövőben.
A Saqqara-i Bubasteion területhez tartozó helyszínen elhelyezkedő sír fontos kontextust adhat a korabeli közigazgatás és a vallási gyakorlatok megértéséhez. A szakértők emellett kiemelik, hogy a bubasteioni körzet gyakran társult a Bastet nevű macskakistennő kultuszával és a késői időszakokra jellemző macabávnyebburkásokkal. Bár ebben a sírban nem találtak macskatemetést, a terület történetében ez az összefüggés fontos összetevő, amely rávilágít a későbbi temetkezési gyakorlatokra és a sírok sokszor újrahasznosítására.
A feltárás első megfigyelései szerint Sekhentio-Ptah köré a sír monumentális elemei is kötődnek, mint az ő alakját ábrázoló felirat vagy a kísérő jelképek. A tudósok hangsúlyozzák, hogy a sírban talált emlékek révén jobban megérthetjük az akkori adminisztráció működését és a királyi intézmények közötti kapcsolatrendszert. A kutatók továbbra is vizsgálják a feliratokat és a díszítéseket, hogy pontosabban feltárhassák a hivatalos hierarchiát és a közigazgatási gyakorlatokat.
A feltárás részletei
A sírban az egyik legfeltűnőbb lelet egy kínálati asztal és egy tisztítómedence volt, amelyeket a temetkezési rítusok részeként használtak. Emellett két hamisan nyitott ajtó is előkerült, amelyek a halott lelkének a sírból ki- és bejárását jelképezik. A hamisan nyitott ajtók a késő ötödik vagy korai hatodik dinasztia idejére utaló jellegzetességek, és becslések szerint mintegy 4350 évvel ezelőtt készültek. A lelet értelmezése szerint ezek az ajtók a halott életbelépésének és kilépésének szimbolikus útjai voltak.
A sírban több mint 100 shabti (ushabti), egy faszobor a sólyomhoz hasonló szimbolikus alak és a kartonlap-maradványok is előkerültek. A shabti figurák az elhunyt szolgálatában álló kísérők szerepét töltötték be a túlvilágon, és a leletek tanúsága szerint ezek a tárgyak későbbi temetésekhez kerülhettek át a sírba. A fakoporsó-szoborhoz hasonlóan a kartonozott anyagok a halotti maszkok és a múmiák burkolatainak maradványai lehettek, amelyek a sír későbbi használata során kerülhettek ide.
A feltárás eredményeként a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a sír hosszú időre használatba került, és a későbbi temetésekhez kapcsolódó leletek valószínűleg későbbi használatra szánták. A leletek között szerepel a sekhentio-Ptah sírjára utaló írásos felirat is, amely egy kép formájában is megjelenik az elhuntról. A régészek megjegyzik, hogy a Bubasteion területén található sír ritkán használt volt a későbbi korszakokban, és ez a helyszín arról tanúskodik, hogy a temetkezési alakulatok gyakran újrahasznosították a régi sírokat.
A bubasteioni elhelyezkedés alapján a terület a macskaszentség és Bastet kultuszának későbbi feldolgozásával kapcsolódik össze, azonban a jelen feltárásban nem találtak macskatemetést. A terület korábbi temetkezési gyakorlatáról szóljunk, a kutatók úgy vélik, hogy az itt található elméletek alapján a sírok többségét későbbiekben is használták, és a shabti-ok viszont valószínűleg későbbi temetésekhez tartoznak. A feltárócsapat megemlíti, hogy a vizsgálatok során az anyagokat a minisztérium által kiadott fotók és leírások alapján értékelik, és a kutatás további részletei hamarosan kiderülhetnek.
A titulusrendszer és a kontextus
A síron belül Sekhentio-Ptah több jelentős titulust viselt, köztük a királyi rendeletek titkainak őrét, a Király Munkáinak Összes Dolgának Felügyelőjét és a Királyi Dokumentumok felügyelőjét. Ezek a címek kezdetleges, de fontos szerepet játszottak a királyi hatalom és az írásbeliség összekapcsolásában, hiszen a hivatalosok hozzáférése a bizalmas információkhoz növelte befolyásukat. A leírások tükrözik a korai egyiptomi államszervezet szerkezeti sajátosságait, melyben a bürokráciának kulcsfontosságú helye volt.
A szakértői értelmezés szerint ez a címerendszer a királyi írnokok és a közigazgatási elit közös gyakorlatát tükrözi: a titulusok olyan feladatokat vontak maguk után, amelyek a rendeletek megírását, az építkezések felügyeletét és a hivatalos dokumentumok kezelését érintették. Ennek megfelelően a sír díszítése és feliratai arra utalnak, hogy a tulajdonos jelentős hatalmi és adminisztratív feladatokat látott el az uralkodó rendszerében. A feltárt részletek segítenek megérteni, hogyan működött a korabeli államapparátus és milyen módon szervezték meg a királyi dokumentációt.
A leírt titulussor a későbbi régészeti nézetek szerint arra mutat, hogy a feljegyzések és a titkok bizalmas kezelése kiemelt feladat volt a királyi rendszeren belül. A sír falfestményei és feliratai alapján Sekhentio-Ptah felelősségei összekapcsolódtak a királynoki hatalom hatékony működtetésével, és a jelenlegi rekonstruálás segít abban, hogy pontosabban megértsük a készségek és az adminisztratív munka szerepét az élő és a holt világban egyaránt. A Bubasteion környéke pedig a későbbi macsátokra és a Bastet kultuszhoz kapcsolódó gyakorlatokra utal, ami tovább gazdagítja a terület történeti kontextusát.
A leletek és a temető újrahasznosításának nyomai
A régészek szerint a sír valószínűleg későbbi temetésekhez is felhasználásra került, ezért a feltárás során talált shabti-sorozat és a kartonanyagok valószínűleg más korszakokból származó holtakból kerültek ide át. Ez a megfigyelés fontos jelzés arra, hogy az ókori Egyiptomban a sírokat gyakran hosszú ideig használták és újraéltették, különösen a Bubasteion környékén, ahol későbbi korokban macskát tiszteltek és temetkeztek.
A felfedezés során több mint száz shabti került elő, amelyek szorosan kapcsolódnak az elhunyt halottak szolgálatához a túlvilágon. Emellett egy faragott sas-szobor és a kartonanyag-maradványok is előkerültek, amelyek a múmiák elkeskenyedő burkolatára és a vallási gyakorlatokra utalnak. A sírban található Sekhentio-Ptah feltehetően nem saját múmiájával, hanem a helyszín későbbi felhasználása által került be a temetkezési körforgásba.
A régészeti rekonstrukciók szerint a nyomok szerint a sírt későbbiekben is használták, és a shabti-k valószínűleg későbbi temetésekhez tartoznak. A karton- és egyéb pomádék pedig olyan múmiák töredékei lehetnek, amelyek idővel más időszakokból kerültek ide. A Bubasteion területének jellegzetes környezete és Bastet kultuszának későbbi megnyilvánulásai összefüggésben állhatnak a temetési gyakorlatok változásával. A lelet összegzése szerint a sírba begyűjtött kollekciók kombinációja arra utal, hogy az egykori temetés erőfeszítései hosszú időn át fennmaradtak.
© Photo courtesy of the Egyptian Ministry of Tourism and Antiquities
Forrás: LiveScience.com
