Évszázadokon át úgy tekintettünk az agyra és a testre, mintha két teljesen különálló világot alkotnának. Az agy volt a tudat, a gondolatok és az érzelmek központja, míg a test csupán az utasítások végrehajtója és az érzékszervi információk fogadója. Ezt a szemléletet erősítette a vér-agy gát felfedezése is, amely megvédi az agyat a vérben keringő káros anyagoktól, miközben szelektíven engedi be az alapvető tápanyagokat.
Az agyra és a testre specializálódott orvosok is sokáig úgy gondolták, hogy a két terület betegségei gyökeresen eltérő okokra vezethetők vissza. A pszichés és mentális zavarokat teljesen elkülönítették a fizikai kórképektől, ami részben a régi filozófusok azon nézetéből fakadt, miszerint az agy a szent lélek vagy elme székhelye. Ebben az agyközpontú világképben a mentális állapotok kizárólag agyi funkciók, a testi állapotokat pedig ettől független tényezők alakítják.
A legújabb kutatások azonban egyre több bizonyítékot tárnak fel arra, hogy ez a két látszólag elkülönülő entitás folyamatos és intenzív párbeszédet folytat egymással. A gyulladásos betegségek, mint az anyagcserezavarok, a rák, az ízületi gyulladás vagy a szív- és érrendszeri problémák, különböző mechanizmusokon keresztül hatással lehetnek az idegrendszerre. A testből kiinduló neuroinflammáció ronthatja az agyműködést, és mentális zavarokhoz, például szorongáshoz és depresszióhoz vezethet, sőt, összefüggésbe hozható az Alzheimer- és Parkinson-kórral is.
Az immunsejtek öregedése és az érzelmi tünetek
A depressziót gyakran pusztán elmezavarként tartják számon, de egyre több jel utal arra, hogy a testben is nyomot hagy. A Gerontology folyóiratban nemrég megjelent tanulmány új réteggel gazdagítja ezt a képet, mivel nem magát a gyulladást, hanem az immunsejtek biológiai korát vizsgálta. A kutatók 440 nő monolit sejtjeinek (a fehérvérsejtek egy típusa) epigenetikus korát mérték meg, akik közül körülbelül 60 százalék HIV-fertőzött volt.
Az eredmények szerint azok a nők, akiknek immunsejtjei az idő előtti öregedés jeleit mutatták, nagyobb valószínűséggel tapasztalták a depresszió érzelmi tüneteit, mint például az érdeklődés elvesztését, a motiválatlanságot vagy a reménytelenséget. Meglepő módon ugyanezek a sejtek nem mutattak összefüggést a depresszió fizikai tüneteivel, mint a fáradtság vagy az étvágyváltozás. Az immunsejtek idő előtti öregedése kizárólag a depresszió mentális és érzelmi oldalával hozható kapcsolatba, a testi megnyilvánulásokat érintetlenül hagyta.
A tanulmány nem állít ok-okozati összefüggést, csupán korrelációt mutat ki. Mégis, a szelektív kapcsolat puszta létezése egy sejtes esemény és egy szubjektív érzés között rendkívül provokatív. Bár a mentális zavarok vérvizsgálattal történő elemzésének ötlete már korábban is felmerült, a jövőbeli kutatások kideríthetik, hogy az immunsejtek biológiai korának mérése segíthet-e azonosítani a depresszió kockázatának kitett személyeket, vagy személyre szabottabb kezeléseket tesz lehetővé.
Az elme és a test párbeszéde
A kutatás nem egy diagnosztikai eszközt kínál, hanem egyértelműbb képet fest az elme és a test közötti kétirányú kommunikációról. A mai ismeretek birtokában talán még a nagy filozófusok, Descartes, Leibniz, Hume és Locke is újragondolnák a dualizmust. Ma már tudjuk, hogy a mentális állapotok alakítják a fizikai állapotokat, és a testi rendszerek is hatással vannak a mentális állapotokra.
Ezek az eredmények azonban olyan kérdéseket is felélesztenek, amelyek régóta foglalkoztatják az elme filozófusait. Ha az elme nem más, mint az agyi folyamatokkal azonos, akkor miért illeszkedik egy fizikai változás az immunsejtekben olyan pontosan egy szubjektív élményhez, az öröm elvesztéséhez vagy a jelentés összeomlásához? A materialista válasza az lehet, hogy az agyi funkciók párhuzamosan szabályozzák az immunitást és a tudatot, de ez a válasz nem oldja meg a rejtélyt, csupán áthelyezi azt máshová.
A régi dualistáknak igazuk volt abban, hogy az elme valóságosnak tűnik. A materialistáknak pedig abban van igazuk, hogy az elme testbe ágyazott. De mindkét fél téved, ha azt hiszi, hogy a probléma egyszerű. Ez a tanulmány talán nem oldja meg az elme-test rejtvényt, csupán egy új helyet mutat, ahol kereshetjük azt: abban a furcsa térben, ahol egy sejt kora találkozik a kétségbeesés érzésével, és ahol a tudománynak végül meg kell hajolnia a filozófia előtt.
© Moose Photos Pexels
Forrás: PsychologyToday.com ↗̱
