Egy ritka holdi meteorit, amely a Földre zuhant, olyan bizonyítékot rejt magában, amely egy eddig ismeretlen, hatalmas becsapódásra utal a Holdon, ami nagyjából 3,5 milliárd évvel ezelőtt történt. A kutatók szerint ennek az ősi kataklizmának a tanulmányozása új megvilágításba helyezi, hogyan viselkedett a Naprendszer a korai időkben, nagyjából abban az időszakban, amikor a Földön megjelent az élet. A meteorit, amelyet Északnyugat-Afrikában találtak, és amely az NWA 12593-as jelzést kapta, három különböző holdi becsapódás lenyomatát őrzi, de a kutatók ezek közül a legkorábbira összpontosítottak.
A tanulmány vezető szerzője, Carolyn Crow, a Colorado Boulder Egyetem bolygókutatója elmondta, hogy a Földön az élet első fosszilis bizonyítékai nagyjából 3,5 milliárd évvel ezelőttre tehetők, ami azt jelenti, hogy az élet már ezelőtt is létezett és fejlődött. A kutatás során a tudósok radiometrikus kormeghatározást alkalmaztak a meteoriton, amely a radioaktív anyagok bomlási sebességét méri. Ennek segítségével megállapították, hogy az első becsapódás 3,5 milliárd évvel ezelőtt történt, vagyis nagyjából egymilliárd évvel a Naprendszer kialakulása után.
A meteoritban köbös cirkónium-dioxidot találtak, amely a Földön leginkább a gyémánthoz való hasonlóságáról ismert. Az ősi meteoritban azonban ez az anyag egészen más történetet mesél el: azt bizonyítja, hogy a becsapódás hatására a Hold felszíne megolvadt, mivel a köbös cirkónium-dioxid csak rendkívül magas hőmérsékleten képződik. Bár ez az anyag a Holdon uralkodó rendkívül alacsony hőmérsékleten szétoszlik, a tudósok az átkristályosodott termékeinek nyomai alapján tudták kimutatni a jelenlétét.
Három világ egy időben történt becsapódása
A becsapódás nagyjából ugyanabban az időben történt, mint más hatalmas becsapódások a Földön és egy Vesta nevű hatalmas aszteroidán, amelyeket független kutatások során azonosítottak. Három ilyen ősi becsapódás nyomának megtalálása három különböző égitesten rendkívül ritka, mivel az erózió és más folyamatok általában eltüntetik a bizonyítékokat. Crow szerint ez nem mindennapi esemény, ezért is izgatottak annyira a felfedezés kapcsán.
A kutatók arra számítanak, hogy a becsapódások mélyebb összehasonlítása többet árul el arról, hogyan változott a Naprendszer 3,5 milliárd évvel ezelőtt, amikor a környékbeli aszteroidák száma és a becsapódások gyakorisága csökkenni kezdett. A tudósok gyakran úgy írják le a korai Naprendszert, mint egy gáz- és porfelhőt, amelyből fokozatosan kisebb, üstökös- és aszteroidaszerű égitestek alakultak ki. Idővel ezek egy része ütközések és összeolvadások révén egyre nagyobbá vált, és létrehozta a mai bolygókat és holdakat.
A meteoriton található másik két becsapódás közül az egyik egy breccsa, vagyis kőzetolvadék, amely a nagy becsapódás után 3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. A harmadik becsapódás pedig az volt, amely a meteoritot a Holdról a Föld felé tartó pályára lőtte. Ez a felfedezés újabb darabot tesz hozzá a Naprendszer korai történetének kirakósához, és segít jobban megérteni azokat a katasztrofális eseményeket, amelyek az élet kialakulásának hajnalán történtek.
Az ütközés nyomai a meteoritban
A tanulmány során a kutatók a meteoritban talált ásványokat vizsgálták, amelyek csak rendkívül magas hőmérsékleten és nyomáson jöhettek létre. A köbös cirkónium-dioxid jelenléte egyértelműen arra utal, hogy a becsapódás olyan erős volt, hogy a Hold felszíne megolvadt. Ez az anyag a Földön is ismert, de a Holdon a szélsőséges hideg miatt gyorsan átalakul, így a kutatók a nyomait keresték.
A meteorit elemzése során a tudósok azt is megállapították, hogy a becsapódás nagyjából 3,5 milliárd évvel ezelőtt történt, ami egybeesik más, a Földön és a Vesta aszteroidán talált becsapódások korával. Ez arra utal, hogy ebben az időszakban a Naprendszerben egy intenzív bombázási hullám lehetett, amely több égitestet is érintett. A kutatók szerint ez a felfedezés segíthet megérteni, hogyan alakultak a bolygók és holdak a korai Naprendszerben.
A kutatás eredményeit a Geology című tudományos folyóiratban publikálták. A tanulmány szerzői remélik, hogy a jövőben további meteoritok elemzésével még többet megtudhatnak a Naprendszer korai történetéről. A mostani felfedezés újabb bizonyíték arra, hogy a Hold és a Föld korai története szorosan összefonódott, és a becsapódások jelentős szerepet játszottak mindkét égitest fejlődésében.
© NASA Goddard
Forrás: LiveScience.com ↗̱
