Rejtélyes kör alakú képződmények a Vénusz felszínén
A Vénusz felszínén található bizarr, koronának nevezett képződmények régóta foglalkoztatják a bolygókutatókat. Ezek a hatalmas, kör alakú törésrendszerek kulcsfontosságúak lehetnek a Föld ikertestvérének eddig feltérképezetlen belső szerkezetének megértésében. Anna Gulcher, a Freiburgi Egyetem föld- és bolygókutatója a NASA Magellan űrszondájának évtizedekkel ezelőtti adatait felhasználva új, innovatív 3D-s modelleket alkotott a legnagyobb koronákról, hogy jobban megértse a Vénusz rejtélyes geodinamikáját.
A kutatócsoport a Magellan űrszonda radarszenzorainak adatait elemezte, amely hivatalosan 1994-ben fejezte be működését. Az adatok segítségével részletesen megvizsgálták a koronák környező topográfiáját és gravitációs jellegzetességeit. A szakemberek szerint a koronák rendkívüli változatosságot mutatnak méretben, morfológiában, topográfiában és tektonikai elhelyezkedésben, ami arra utal, hogy nem egyetlen képződési mechanizmus, hanem a dinamikus folyamatok széles spektruma állhat a hátterükben.
A frissített adatbázis összesen 741 koronát tartalmaz, amelyek a Vénusz teljes felszínén elszórtan helyezkednek el. Ezek a hatalmas, kör alakú törésrendszerek valószínűleg a bolygó belsejéből felfelé áramló forró anyag, az úgynevezett köpenycsóvák felszíni megnyilvánulásai. E struktúrák megértése nemcsak a Vénusz geodinamikai rendszerének feltérképezéséhez elengedhetetlen, hanem ahhoz is, hogy felmérjük, vajon hasonló folyamatok működhettek-e a korai Földön is.
A kör alakú formák eredete és a köpenyáramlás
A kutatók szerint a koronák kör alakja abból adódik, hogy a bolygó belsejéből érkező, a környezeténél forróbb magmafeláramlás kör alakú. Ez a forró anyag jelentős mértékben megemeli a kérget, ami ezeket a jellegzetes gyűrűket hozza létre. A koronák kialakulását a köpeny konvekciójának, vagyis a bolygó köpenyében zajló lassú, hosszú távú anyagáramlásnak tulajdonítják.
A gravitációs és topográfiai adatok geodinamikai szimulációkkal történő kombinálásával a tanulmány 52 korona alatt azonosított lehetséges meleg köpenyfeláramlásokat. Ez az eddigi legerősebb bizonyíték arra, hogy a Vénuszon különböző, csóvákkal kapcsolatos tektonikai folyamatok zajlanak. A munka azt is kimutatta, hogy a jelenlegi gravitációs adatok sok aktív tektonikai jelet nem képesek érzékelni, ami azt jelenti, hogy a Vénusz geológiai aktivitása sokkal elterjedtebb lehet, mint azt jelenleg mérni tudjuk.
A bolygókutatók továbbra is vitatkoznak arról, hogy a Vénuszon valaha is létezett-e olyan geofizikai folyamat, amely a légköri szén újrahasznosításához hasonlóan működött. A legjelentősebb ilyen folyamat a teljes értékű lemeztektonika lenne, amely a Föld litoszféráját hatalmas mozgó lemezekre osztja. Ezek a lemezek ütközésekkor földrengéseket és vulkánkitöréseket okoznak, valamint folyamatosan újrahasznosítják a szenet a légkörben.
A Föld és a Vénusz közötti különbségek
A Föld rendkívül szerencsés, hogy képes volt kifejleszteni a lemeztektonikát, amely lehetővé tette légkörének stabilizálását milliárd éveken keresztül. Ez a folyamat az, ami megkülönbözteti a Földet más kőzetbolygóktól az intelligens élet kifejlődésének lehetőségében. A Földön a szén nagyon hatékonyan újrahasznosul a köpenybe, részben a felszínen lévő hatalmas vízóceánoknak köszönhetően, amelyek hidratált kőzeteket hoznak létre.
Ezek a hidratált kőzetek sokkal gyengébbé és hajlékonyabbá válnak, mint a száraz bolygók, például a Vénusz litoszférikus kőzetei. Valószínű, hogy a Vénuszon soha nem volt nagy vízóceán, ami kulcsfontosságú rejtély, amelyet a jövőbeli küldetések remélnek megoldani. A szakértők szerint a vízóceánok szükségesek a lemezhatárok kialakulásához, mivel a litoszférikus kőzetek hajlékonyabbá válnak, és így könnyebben töredeznek és válnak szét mozgó tektonikus lemezekké.
A Vénusz óceánok hiányában valószínűleg csak nagyon korlátozott szén-újrahasznosítást tudott végrehajtani tektonikai és felszín-újraképződési folyamatok révén. A jövőbeli küldetések, mint a VERITAS és az EnVision, jelentősen javítani fogják a koronák elemzésének lehetőségét a felszíni és felszín alatti szerkezetek eddig soha nem látott részletességű feltárásával. Ami leginkább foglalkoztatja a kutatókat, az az, hogy a Vénuszon olyan földhöz hasonló struktúrákat látnak, amelyek mégis fontos különbségeket mutatnak, és a rendelkezésre álló adatokkal nem teljesen értik, hogyan lehet a bolygó ennyire hasonló, mégis ennyire más.
© NASA/JPL
Forrás: LiveScience.com ↗̱
