Laosz rejtélyes „Korsók Völgyében” egy hatalmas, 1200 éves kőedény feltárása során a régészek olyan felfedezésre bukkantak, amely végre bizonyítékot szolgáltatott a helyszínhez kapcsolódó ősi temetkezési szokásokra. Az 1-es számú korsóként emlegetett, csaknem két méter széles edény nem egyetlen személy végső nyughelye volt, hanem egy összetett, több generáción átívelő temetkezési rituálé része. A kutatók meglepetésére a korsó belsejében emberi csontok tömegét találták, amelyek nem egyetlen elhunytól származtak, hanem több tucat, különböző korú egyén maradványait rejtették.
A feltárás során kiderült, hogy a csontok nem véletlenszerűen helyezkedtek el a korsóban. A koponyákat szándékosan a perem mentén rendezték el, míg a hosszú csontokat, például a kar- és lábszárcsontokat, külön csoportokba gyűjtötték. Ez a rendezett elrendezés arra utal, hogy a korsó nem az elsődleges temetkezési hely volt, hanem egy másodlagos temetkezési edényként funkcionált. Az elhunytak testét valószínűleg máshol hagyták, hogy a lágy szövetek lebomoljanak, és csak a csontokat helyezték át a korsóba egy későbbi, közösségi rituálé keretében.
A korsóban talált leletek között színes üveggyöngyök is előkerültek, amelyek többsége Indiából származott. Ez a felfedezés rávilágít arra, hogy a Korsók Völgyének népe nem elszigetelten élt, hanem aktív résztvevője volt a Délkelet-Ázsián átívelő kereskedelmi hálózatoknak. A gyöngyök jelenléte a temetkezési edényben azt sugallja, hogy ezek a tárgyak fontos szerepet játszottak a halotti szertartásokban és az ősök tiszteletében, ami tovább erősíti a helyszín kulturális és spirituális jelentőségét.
A korsó rejtélye és a radiokarbonos kormeghatározás meglepetései
A kutatók a korsóban talált fogak radiokarbonos vizsgálatával még nagyobb meglepetésre bukkantak. A vártnál jóval későbbi dátumokat kaptak, amelyek azt mutatták, hogy a csontokat nem egyetlen alkalommal, hanem több hullámban, 890 és 1160 között helyezték el az edényben. Ez azt jelenti, hogy a korsót több generáción keresztül, akár 200-300 éven át használták közös temetkezési helyként, ami egy rendkívül szoros közösségi kötelékre és egy hosszú ideig fennmaradó rituális hagyományra utal.
Nicholas Skopal, a tanulmány társszerzője és a James Cook Egyetem régésze elmondta, hogy a jelenlegi bizonyítékok alapján ez a korsó egy közösségi temetkezési térként szolgált, amelyet valószínűleg egy nagycsalád vagy egy közösség tagjai használtak újra és újra. A korsó mérete és vastag falai is egyedülállóvá teszik a többi laoszi korsó között, ami tovább erősíti a feltételezést, hogy kiemelt szerepet játszott a helyi temetkezési szokásokban. A következő lépés az ősi DNS vizsgálata lesz, amely segíthet feltárni az eltemetett egyének közötti biológiai kapcsolatokat.
Bár a Korsók Völgyében több ezer kőedény található, ez az első alkalom, hogy egy korsó belsejében érintetlen emberi maradványokra bukkantak. Ez a felfedezés végre egyértelmű választ adott arra a kérdésre, hogy vajon ezek a hatalmas kőedények temetkezési célokat szolgáltak-e. A szakértők azonban óvatosságra intenek, hiszen még nem tudni, hogy az összes korsó ugyanazt a funkciót töltötte-e be, vagy ez a bizonyos edény egy helyi, egyedi szokás része volt.
A régészeti jelentőség és a jövőbeli kutatások irányai
Anna Pineda, az Ausztrál Nemzeti Egyetem régésze, aki nem vett részt a kutatásban, úgy véli, hogy ez a felfedezés mérföldkő a Korsók Völgyének kutatásában. Bár a szakemberek évtizedek óta feltételezték, hogy a korsók temetkezési edények lehettek, most először sikerült in situ, azaz eredeti helyükön megtalálni az emberi csontokat. Ez a bizonyíték véglegesen igazolja, hogy a korsók másodlagos temetkezési tárolóként funkcionáltak, ami teljesen új megvilágításba helyezi az ősi laoszi kultúra halotti szokásait.
Don Matthews, szintén az Ausztrál Nemzeti Egyetem régésze, hozzátette, hogy bár a korsók körül korábban is találtak emberi temetkezéseket, magukban a korsókban eddig soha. Ez a felfedezés tehát forradalmasíthatja a területről alkotott képünket, de hozzátette, hogy további ásatásokra van szükség ahhoz, hogy megértsük, mennyire volt elterjedt ez a szokás a Korsók Völgyében. A jövőbeli kutatásoknak ki kell terjedniük más korsók feltárására is, hogy összehasonlíthassák a leleteket.
A kutatók most az ősi DNS elemzésére és a további régészeti feltárásokra összpontosítanak, hogy még többet megtudjanak a Korsók Völgyének titokzatos építőiről. A cél, hogy feltárják az eltemetett egyének közötti rokoni kapcsolatokat, valamint hogy megértsék, milyen társadalmi és kulturális háttér állhatott e lenyűgöző temetkezési hagyomány mögött. Ez a felfedezés nemcsak a laoszi, hanem az egész délkelet-ázsiai régészet számára új távlatokat nyit meg.
© Nicholas Skopal
Forrás: LiveScience.com ↗̱
