A világ legnagyobb jéghegye újra mozgásban van, és a Déli-óceánban sodródik, miután hónapokig egy helyben pörgött. A Brit Antarktiszi Szolgálat (BAS) tudósai szerint az A23a jéghegy, amely augusztusi mérések szerint 3672 négyzetkilométeres területet fedett le, 1986-os leválása óta a Filchner-Ronne selfjégből folyamatosan nyomon követik.
A gigantikus jéghegy elindult hosszú útjára
A jéghegy több mint 30 évig a Weddell-tenger alján maradt, valószínűleg addig, amíg eléggé össze nem zsugorodott ahhoz, hogy elengedje a tengerfenék. Ezután az óceáni áramlatok vitték magukkal, mielőtt ismét egy Taylor-oszlopban, azaz egy tenger alatti hegy által okozott pörgő víztömegben akadt el. Most, hogy a jéghegy kiszabadult, a tudósok arra számítanak, hogy az óceáni áramlatok mentén tovább sodródik a melegebb vizek és a távoli Dél-Georgia szigete felé, ahol valószínűleg feldarabolódik és végül elolvad. A BAS pénteken kiadott közleménye szerint az A23a többször is elnyerte a „legnagyobb jelenlegi jéghegy” címet az 1980-as évek óta, amelyet időnként nagyobb, de rövidebb életű jéghegyek, köztük az A68 2017-ben és az A76 2021-ben túlszárnyaltak.
A tudósok szerint bár ez a konkrét jéghegy valószínűleg a selfjég természetes növekedési ciklusának részeként vált le, és nem járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez, a klímaváltozás aggasztó változásokat idéz elő ezen a hatalmas, elszigetelt kontinensen, ami potenciálisan pusztító következményekkel járhat a globális tengerszint emelkedésére nézve. A jéghegy útján a tudósok tanulmányozták annak erózióját, valamint azt is, hogy a tengeri jég hogyan befolyásolhatja a globális óceáni szén- és tápanyagciklusokat. „Tudjuk, hogy ezek a gigantikus jéghegyek tápanyagokat juttathatnak a vizekbe, amelyeken áthaladnak, és virágzó ökoszisztémákat hozhatnak létre az egyébként kevésbé termékeny területeken” – mondta Laura Taylor biogeokémikus, aki mintákat vett a jéghegy körüli vízből a BAS közleményében.
„Azt nem tudjuk, hogy az egyes jéghegyek, azok mérete és eredete milyen különbséget tehet ebben a folyamatban. Mintákat vettünk az óceán felszíni vizeiből a jéghegy útvonala mögött, közvetlenül mellette és előtte. Ezek segítenek meghatározni, hogy milyen élet alakulhat ki az A23a körül, és hogyan befolyásolja a szenet az óceánban és annak egyensúlyát a légkörrel” – tette hozzá a kutató. A jéghegy mozgása és az olvadása során a kutatók nyomon követik a hatásait a környezetre, valamint a vízminőségre, melyek hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás hatásainak pontosabb megértéséhez. A jövőbeni kutatások célja, hogy jobban megértsük a jéghegyek szerepét a globális ökoszisztémákban, és a klímaváltozás komplex hatásait.
