Tudósok hatalmas, uszonyos tintahal-szerű fejlábúakat azonosítottak, amelyek testhossza elérhette a 19 métert, így igazi óceáni gigászokként mozoghattak a kréta tengereiben. Ezek az állatok a nagyságuk és felépítésük alapján akár a legnagyobb gerinctelenek közé is tartozhattak, és korukból adódóan egy időben éltek a dinoszauruszokkal.
A fosszilizálódott állkapcsok vizsgálata jellegzetes kopási mintázatokat tárt fel, amelyek alapján a kutatók arra következtetnek, hogy ezek a teremtmények kemény héjú zsákmányt törték darabokra erős szájszerveikkel. A maradványok alapján úgy tűnik, hogy nem csupán nagyok, hanem hatékony ragadozók is voltak, akik meghatározó szerepet tölthettek be táplálékhálózatukban.
A most publikált eredmények arra kényszerítik a szakembereket, hogy újragondolják a kréta óceánok táplálékláncának felépítését, hiszen eddig a csúcsragadozók szerepét elsősorban gerinceseknek, például moszaszauruszoknak és pletioszauruszoknak tulajdonították. Az új bizonyítékok azt jelzik, hogy a tengerek élcsúcsát néhány nagy testű fejlábú is elfoglalhatta.
Új szemlélet a kréta tenger csúcsragadozóival kapcsolatban
A csúcsrendszerben betöltött szerep ismerete kulcsfontosságú az ősi ökoszisztémák működésének megértéséhez, mert a ragadozók jelenléte és viselkedése formálja a zsákmány populációk evolúcióját. A kutatók szerint a kréta tengerei nem kizárólag nagy gerinces ragadozóktól voltak uraltak, hanem óriási gerinctelenek, különösen tintahal-szerű fejlábúak is helyet kaptak a tápláléklánc tetején.
A korábbi hiányos adatok oka részben az, hogy a ma élő polipokhoz hasonló lágy testű állatoknak kevés olyan kemény része marad hátra, amely fosszilisírodhat és megőrződhet. Ezért az ilyen csoportok őstörténete hosszú ideig rejtve maradt, és a most alkalmazott digitális fosszília-feltárási módszerek fontos új nyomokat tártak fel.
A tanulmány vezető szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy az új leletek megmutatják: a gigantikus gerinctelenek is képesek voltak uralni a nyílt tengeri táplálékhálózatokat, ami alapvetően átalakítja a korábbi képünket a kréta óceánok élővilágáról. Ez a felismerés új kérdéseket vet fel arról, hogyan nőttek ilyen nagyra ezek az állatok, és milyen hatással voltak a környezetükre.
Fosszilis állkapcsok és méretbecslések
A kutatók először 15 ismert fosszilis állkapcsot vizsgáltak újra, majd további 12-et tártak fel korszerű digitális feltáró technikákkal Japánban. Ezek a maradványok két kihalt uszonyos fejlábú faj jelenlétét jelzik, melyeket a tudósok Nanaimoteuthis jeletzkyi és Nanaimoteuthis haggarti néven említenek.
A leletek kora 100 és 72 millió év közé tehető, ami azt jelenti, hogy az ismert legősibb polipok korát körülbelül öt millió évvel visszaveti, és az uszonyos fejlábúak feltűnését is korábbra helyezi. A csapat a fosszilis állkapcsok méretét és kopási mintázatait összehasonlította ma élő, hasonló felépítésű fajtákkal, hogy rekonstruálja a testméreteket és a táplálkozási viselkedést.
Az összehasonlítások alapján a N. jeletzkyi teljes hossza várhatóan 3–8 méter között lehetett, míg a N. haggarti esetében a becslések 7–19 méterre adták ki a lehetséges maximális értéket. A nagyobb becslési határérték alapján a N. haggarti akár a legnagyobb ismert gerinctelen is lehetett, és a kréta óceánok legimpozánsabb élőlényei közé tartozhatott.
© Yohei Utsuki: Department of Earth and Planetary Sciences, Hokkaido University
Forrás: LiveScience.com ↗̱
