A spanyolországi Pireneusok keleti vonulataiban végzett régészeti feltárások során különleges leletekre bukkantak, amelyek egy elfeledett római kori konfliktus pontos helyszínét azonosítják. A kutatók ólomból készült parittyagolyókat találtak, amelyeket a római légiósok használtak az ellenséggel szemben. Ezek a több mint kétezer éves lövedékek nemcsak a tábor elhelyezkedését jelölik ki, de egy konkrét katonai összecsapás nyomait is őrzik.
A felfedezés Cerdanya régiójában, a Collet de Jovell néven ismert alpesi hágónál került elő, amely az ókorban a helyi őslakos ceretani törzs területéhez tartozott. A lelőhelyen feltárt bizonyítékok arra utalnak, hogy egy római katonai tábort váratlan rajtaütés ért, amelyet a bennszülött közösség szervezett a megszálló erők ellen. A helyszín azonosítása azért is jelentős, mert a római hódítás hispániai szakaszának egy jól dokumentált, ám pontatlanul lokalizált eseményét köti valós földrajzi ponthoz.
A leletegyüttes legérdekesebb darabjai azok a parittyalövedékek, amelyekre CND betűket véstek. Ez a monogram a korabeli Hispania provincia helytartójának, Gnaeus Domitius Calvinusnak a nevét rövidíti, aki időszámításunk előtt 39-ben töltötte be ezt a tisztséget. A feliratok egyértelműen jelzik, hogy a katonai műveletet közvetlenül a helytartó irányítása alatt hajtották végre, ami lehetővé tette a régészek számára a tábor és a csata rendkívül pontos datálását.
A ceretani felkelés és a római hódítás véres fejezete
A rómaiak iberiai terjeszkedése közel kétszáz évvel korábban, a Karthágó ellen vívott pun háborúk idején kezdődött, ám a félsziget meghódítása korántsem volt békés folyamat. A ceretani törzs különösen makacs ellenállást tanúsított, és az i.e. 39-ben kirobbant lázadásuk az elhúzódó konfliktus egyik utolsó, tragikus kimenetelű epizódja volt. Cassius Dio római történetíró feljegyzései szerint a felkelést kegyetlen megtorlás követte, ami jól mutatja a római hadvezetés könyörtelen hozzáállását a lázadó tartományokkal szemben.
Az ásatások során előkerült tárgyi emlékek érzékletesen mesélik el a római katonák mindennapjait és a tábor elleni támadás hevességét. A régészek nagy mennyiségű vas szeget, úgynevezett clavi caligaet találtak, amelyek a légiósok jellegzetes szandáljainak talpát erősítették, és a hegyi terepen való biztonságos mozgást szolgálták. Emellett ruházatot rögzítő fibulák és több római érme is napvilágra került, amelyek tovább erősítik a lelőhely keltezésének pontosságát.
A történeti források arról is beszámolnak, hogy a ceretaniak rajtaütése nemcsak a védőket lepte meg, hanem pánikot is okozott a római soraiban. A helytartó, Calvinus kénytelen volt hadbíróság elé állítani és megbüntetni azokat a katonákat, akik elmenekültek a csata hevében. Ez a fegyelmi eljárás rávilágít arra, hogy a bennszülött ellenállás milyen komoly taktikai kihívást jelentett még a világ akkori legerősebb hadserege számára is a zord pireneusi környezetben.
Az ólomlövedékek mint a történelem néma tanúi
A parittyagolyók alapanyagának kiválasztása tudatos katonai logisztikáról árulkodik. Az ólom használata a kővel szemben gyorsabb és hatékonyabb fegyvergyártást tett lehetővé, mivel a folyékony fémet könnyen, nagy mennyiségben lehetett egységes formákba önteni. Ezek a lövedékek halálos fegyvernek bizonyultak: nagy távolságból, óriási becsapódási energiával tudtak súlyos sérüléseket okozni, miközben a harcosok viszonylag könnyen szállíthatták őket.
A lelőhely szenzációs jelentőségét az adja, hogy az írott forrásokban említett ceretani felkelést sikerült egy konkrét régészeti helyszínhez kötni. Az a tény, hogy a parittyagolyókon szereplő CND felirat egyértelműen azonosítja a parancsnokló helytartót, rendkívül ritka és értékes pillanatképet nyújt a római polgárháborúk időszakának katonai eseményeiről. A kutatás cáfolta azt a korábbi elképzelést, amely a felkelés helyszínét nyugatabbra helyezte, és ezzel újraírta a római jelenlét korai hispániai történetének egyik fejezetét.
A régészeti projekt eredményei arra is figyelmeztetnek, hogy a Római Birodalom terjeszkedése nem csupán győzelmi menet volt, hanem évszázadokon át tartó, véres gerillaháborúk sorozata. A Pireneusok ezen elszigetelt hágójában a légiósok által kilőtt ólomgolyók ma a helyi közösségek elszánt szabadságharcának állítanak emléket. A felfedezés így nem csupán a római hadtörténet, hanem az őslakos kultúrák ellenálló képességének is maradandó bizonyítéka marad.
© Universitat Autònoma de Barcelona
Forrás: LiveScience.com ↗̱
