Egy hatalmas, 7,7-es magnitúdójú földrengés rázta meg Mianmart, és pusztító ereje Thaiföldig elért. Az épületek összeomlottak, a hidak megsemmisültek, és több ezer ember maradt a romok alatt. A mentőcsapatok versenyt futnak az idővel, hiszen az úgynevezett „arany mentési időszak” első 72 órája kulcsfontosságú a túlélők felkutatásában. A tragédia már több mint 2000 halálos áldozatot követelt, de szakértők attól tartanak, hogy a végső szám jóval magasabb lehet.
A rengés epicentruma Mianmar középső részén, a Sagaing régióban volt, Mandalay közelében. Ez a terület történelmi templomairól és palotáiról híres, de most romokban hever. Az Irrawaddy folyón átívelő egyik fő híd is összeomlott, ami gyakorlatilag elvágta a környező településeket a külvilágtól. A rengés ereje olyan hatalmas volt, hogy még a több száz kilométerre fekvő Bangkokban is épületek dőltek össze, emberek százai rekedtek a törmelék alatt.
A hatóságok eddig több mint 2000 halottról és 3900 sérültről számoltak be, de a végső számok ennél sokkal magasabbak lehetnek. Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) szerint a végső áldozatok száma elérheti a 10 000-et. Bangkokban legalább 18 ember vesztette életét, köztük 11-en egy építkezés alatt álló toronyház összeomlásakor. A mentőcsapatok jelenleg is dolgoznak, hogy kiszabadítsák az eltűnteket.
A túlélők keresése az idővel való versenyfutás
A földrengés utáni első három napban még van esély túlélőket találni a romok alatt, de a mentési műveletek számos akadályba ütköznek. Az utak romokkal vannak tele, a kommunikációs hálózatok megsérültek, és sok település el van zárva a külvilágtól. A Save the Children segélyszervezet szerint az emberek az utcákon töltik az éjszakát, félve az újabb rengésektől. Egy helyi lakos elmondása szerint a rengés „hihetetlenül erős” volt, és pánikot okozott a közösségben.
A mentési munkálatokat tovább nehezíti Mianmar politikai helyzete. Az országot 2021 óta katonai junta irányítja, amely sok területen nem tudja hatékonyan koordinálni a mentőcsapatokat. Egy helyi tanár elmondta, hogy a földrengés elpusztította a Sagaing hídját, így az élelmiszer- és gyógyszerszállítmányok nem tudnak eljutni a leginkább érintett területekre.
Nemzetközi segítségnyújtás és kihívások
Mianmar katonai vezetése ezúttal rendhagyó módon nemzetközi segítséget kért. Kína az elsők között küldött mentőcsapatokat és 13,8 millió dolláros humanitárius támogatást. Oroszország szintén szakértőkből álló csoportot küldött, amely magában foglal kutyás mentőcsapatokat, altatóorvosokat és pszichológusokat. Az Egyesült Királyság, Írország és Ausztrália együttesen több mint 20 millió dolláros segélycsomagot ajánlott fel, míg az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) azonnal 5 millió dollárt mozgósított a segélyezési műveletekre.
Az amerikai kormány is bejelentette, hogy szakértői csapatot küld a térségbe, miután hivatalos segítségkérést kapott a mianmari katonai vezetéstől. India, Szingapúr, Malajzia és Hongkong szintén segítséget ajánlottak fel. A segélyszállítmányok célba juttatása azonban rendkívül nehéz, mivel az utak többsége használhatatlanná vált.
Miért volt ennyire pusztító a földrengés?
Mianmar egy szeizmikusan aktív zónában fekszik, de az ilyen erősségű földrengések ritkán érintenek ennyire sűrűn lakott területeket. A mostani rengés azért is volt különösen veszélyes, mert sekély mélységben történt, mindössze 10 kilométerrel a földfelszín alatt. Az ilyen típusú rengések sokkal nagyobb pusztítást végeznek, mint a mélyebben zajló földmozgások. Egy szeizmológus szerint a földrengés által felszabadított energia 334 atombomba erejével volt egyenértékű.
A rengés a Sagaing-törésvonal mentén történt, amely Észak-Dél irányban fut végig az országon. Ez egy úgynevezett „strike-slip” törés, ami azt jelenti, hogy a tektonikus lemezek főként vízszintesen mozdultak el egymáson. Az utórengések továbbra is folytatódnak, a legerősebb közülük egy 6,7-es magnitúdójú volt, ami további károkat okozott. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a térség hónapokig érezheti a rengések utóhatásait.
A humanitárius válság mélyül
A földrengés okozta károk hatalmas mértékben súlyosbítják a mianmari lakosság amúgy is nehéz helyzetét. Az ország már évek óta küzd a katonai hatalomátvétel következményeivel, az egészségügyi infrastruktúra gyenge, az élelmiszerhiány pedig folyamatos probléma. Az ENSZ szerint több ezer ember maradt hajlék nélkül, és egyre nagyobb az egészségügyi kockázat a nem megfelelő higiéniai körülmények miatt.
A jelentések szerint eddig több mint 1700 ház, 670 kolostor, 60 iskola és három híd semmisült meg. A kórházak és egyetemek jelentős károkat szenvedtek, és több történelmi épület is romba dőlt. Az egészségügyi hatóságok attól tartanak, hogy az ivóvízszennyezés és a betegségek terjedése további áldozatokat szedhet.
Mi várható a következő napokban?
A következő napok kulcsfontosságúak lesznek a mentési munkálatok szempontjából. A nemzetközi közösség azon dolgozik, hogy minél több segélyszállítmány és mentőcsapat jusson el az érintett területekre. Ugyanakkor az újjáépítés és a humanitárius válság kezelése hosszú távú kihívást jelent.
A mianmari földrengés az elmúlt évszázad egyik legsúlyosabb katasztrófája Ázsiában. Az ország lakossága hatalmas veszteségekkel néz szembe, miközben az életmentő segítség folyamatosan érkezik. Az idő azonban kulcsfontosságú: minél gyorsabban érkezik a segítség, annál több életet lehet megmenteni.
