A szibériai Chagyrskaya-barlangból előkerült, mintegy 60 ezer éves molárison talált apró lyuk valószínűleg nem véletlen sérülés, hanem szándékosan készített beavatkozás nyoma. A most közzétett vizsgálat szerint a fogüreget egy kis méretű, kőből formált fúróval tisztíthatták ki, ezáltal a lelet a tudatos fogászati beavatkozás eddig ismert legkorábbi bizonyítékává válik. A tanulmány részletes kísérletei és mikroszkópos elemzései ezt a magyarázatot támasztják alá.
Az eset rávilágít arra, hogy a Neandervölgyiek nemcsak anatómiailag és eszközhasználatban voltak fejlettek, hanem képesek voltak felismerni egy fájdalmas fogbetegséget és célzottan, finom kézmozdulatokkal beavatkozni. Ez a felfedezés alapvetően bővíti az ősi közösségek egészségügyi gyakorlatairól alkotott képünket, és arra utal, hogy az invazív orvosi beavatkozások gyökerei nem kizárólag a Homo sapienshez köthetők.
A leletet bemutató tanulmány szerint a fogon található nyomok komplex technikai tudást és jó kéz-szem koordinációt feltételeznek, még akkor is, ha nem tudjuk biztosan, hogy a beavatkozást a beteg maga végezte-e vagy egy másik személy. Mindenesetre a fog gyógykezelésére irányuló szándékosság és a túlélés nyomai egyaránt arra utalnak, hogy a Neandervölgyi csoportokban létezett fájdalomcsillapítást és gondozást célzó viselkedés.
A lelet részletei és a kísérleti bizonyíték
Az érintett alsó nagyőrlő eredetileg 2016-ban került elő, de a benne lévő mély lyuk keletkezése hosszú ideig vitatott volt. Mikroszkópos vizsgálatok két kiterjedt demineralizációs foltot tártak fel, amelyek súlyos kariesre utalnak: az egyik a fogíny közelében helyezkedett el, ahol egyenes bevágások figyelhetők meg, jelezve a fogpiszkálás gyakorlatát.
A fog felszínén található üreg méretei aprók, de jól körülhatároltak: körülbelül 4,2 mm hosszú, 2,8 mm széles és 2,6 mm mély. A lyuk peremén apró, szabályos bemetszéseket találtak, amelyek mintázata arra utal, hogy forgató, csavaró mozdulatokkal hozták létre őket. Ezeket a jelenségeket modernebb emberi fogakon végzett kísérletekkel is reprodukálták.
A kutatócsapat három modern fogon végzett próbákat különböző eszközökkel és mozdulatokkal, és megállapították, hogy a megfigyelt barázdák leginkább egy vékony, hegyes kőeszköz csavaró mozdulatára hasonlítanak. A helyi rétegekben gyakori, hosszú, keskeny, hegyes végű eszközök anyaga gyakran jasper volt, és a barlang rétegeiből már korábban is ismertek olyan kisméretű csúcsok, amelyek alkalmasak lehettek erre a célra.
Mit árul el ez a Neandervölgyiekről?
Ha a lyuk valóban szándékos beavatkozás eredménye, akkor ez a lelet körülbelül 45 ezer évvel tolja vissza a fogászati beavatkozások ismert kezdetét az emberi rokonság történetében. A Homo sapiensre korábban talált legkorábbi, fogszuvasodást kezelő beavatkozás mintegy 14 ezer éves volt, így ez az új bizonyíték alapjaiban változtatja meg a gyógyító tevékenység korai fejlődéséről alkotott elképzeléseinket.
A fogon található rágásnyomokból és kopási jelekből az is kiderül, hogy a beavatkozást követően az egyén túlélte a beavatkozást, és hosszabb időn át étkezett, így kezdetben sikeres lehetett a kezelés. Ez a túlélési bizonyíték azt sugallja, hogy a beavatkozást végzők — vagy maguk az érintettek — rendelkeztek azzal a tudással, hogy a fertőzött, rothadó szövetet célzottan eltávolítsák.
Az eset nem áll egyedül a Neandervölgyiek gondoskodó magatartását igazoló leletek között: korábbi kutatások jelzik, hogy voltak olyan közösségi megnyilvánulások, amelyek sérült vagy beteg társakról való gondoskodásra, valamint gyógynövények használatára utalnak. Mindez együtt arra utal, hogy az egészségügyi beavatkozások és a betegápolás sokkal korábban fejlődhetett ki, mint azt korábban gondoltuk, és nem kizárólag a modern ember sajátja volt.
© Zubova et al., 2026, PLOS One, CC-BY 4.0
Forrás: LiveScience.com ↗̱
