Mintegy 66 millió évvel ezelőtt, a kréta–paleogén határán egy hatalmas aszteroidabecsapódás végzett a dinoszauruszokkal és a Föld élővilágának háromnegyedével. A becsapódás helyszíne a mexikói Yucatán-félszigeten található Chicxulub település közelében van, ahol egy 180 kilométer széles kráter és a jellegzetes karsztvíznyelők, az úgynevezett cenoték tömkelege maradt fenn. A tudósok régóta próbálják kideríteni, hogy pontosan milyen égitest okozta ezt a kataklizmát, és most nemzetközi kutatócsoportok új eredményei alapján egyre közelebb kerültek a válaszhoz.
A legfrissebb kutatások szerint a pusztításért egy ritka űrkőzettípus, a szénben gazdag kondritok egyik alcsoportja, az úgynevezett Ornans-típusú (CO) kondrit lehetett a felelős. A szakértők a becsapódás után visszamaradt agyagrétegekből vettek mintákat a világ különböző pontjairól, és ezek nikkelizotóp-összetételét hasonlították össze a Földön talált más meteoritokéval. A vizsgálatok rendkívül nagy pontossággal mutatták ki, hogy a chicxulubi becsapódó anyagának kémiai jellemzői ezzel a különleges meteoritcsaláddal egyeznek meg.
A karbonátos kondritok mindössze a Földön begyűjtött meteoritminták öt százalékát teszik ki, az Ornans-típusúak pedig még ezen belül is igen ritkának számítanak. Ezek a kőzetek a Naprendszer kialakulásának legősibb, legkevésbé átalakult anyagai közé tartoznak, és sokkal kevesebb illékony elemet tartalmaznak, mint például szén, cink, víz és különösen kén, mint a megszokott meteoritok. Ez utóbbi különösen fontos, mert a kén hiánya a becsapódó anyagban átírhatja a korábbi elképzeléseket a kihalási esemény pontos mechanizmusáról.
Pontosabb kép a dinoszauruszok pusztulásának okairól
Dr. Philippe Claeys, a British Columbia Egyetem vendégprofesszora és a tanulmány egyik szerzője hangsúlyozta, hogy ez a felfedezés nem változtatja meg alapvetően a kihalási eseményről alkotott elméletet, de árnyalja azt. Mivel az Ornans-típusú kondritokban rendkívül alacsony a kéntartalom, valószínűtlen, hogy a becsapódó anyagból felszabaduló kénvegyületek játszották volna a főszerepet a légkör elsötétítésében. Ehelyett a finom por és törmelék lehetett az, ami hónapokra vagy akár évekre blokkolta a napfényt, és indította el a nukleáris télhez hasonló globális lehűlést.
A kutatók Georgy V. Makhatadze posztdoktori ösztöndíjas vezetésével, a Párizsi Fizikai Intézet (Institut de Physique du Globe) munkatársaként végezték a nagy pontosságú nikkelizotóp-méréseket. A nemzetközi együttműködésben részt vettek a Brüsszeli Vrije Universiteit, a University of British Columbia és a Bécsi Egyetem szakemberei is. A világ számos pontjáról, több éven át gyűjtött agyagminták elemzése lehetővé tette, hogy a kutatók összehasonlítsák a becsapódási réteg kémiai ujjlenyomatát a korábban talált meteoritokéval.
Az eredmények alapján a becsapódó meteorit a Fő Aszteroidaöv külső régióiból, a távolabbi Kuiper-övből vagy a Naprendszer más, törmelékben gazdag vidékeiről származhatott. Ez azért is figyelemre méltó, mert az Ornans-típusú kondritok a legkevésbé kutatott égitestek közé tartoznak, így felfedezésük új távlatokat nyithat a Naprendszer korai történetének megértésében. A tanulmány a tekintélyes Science Advances folyóiratban jelent meg, és a szakmai közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta.
Mit jelent ez a jövőbeli bolygóvédelem szempontjából
A kutatás nem csupán tudományos szempontból jelentős, hanem gyakorlati következményei is lehetnek. A kutatók által nyert adatok segíthetnek a lehetséges jövőbeli becsapódások előrejelzésében, és hozzájárulhatnak olyan védekezési stratégiák kidolgozásához, amelyekkel elháríthatjuk a hasonló méretű aszteroidák okozta fenyegetést. Az elmúlt években számos aszteroidaelhárítási technológiát teszteltek, például a NASA DART-misszióját, amely sikeresen megváltoztatott egy kisbolygó pályáját.
Azt, hogy pontosan honnan érkezett a dinoszauruszok kihalását okozó meteorit, még nem sikerült teljes bizonyossággal meghatározni, de a mostani eredmények jelentősen szűkítik a lehetséges források körét. A nikkelizotóp-analízis olyan precíz eszköz, amely a jövőben más becsapódási események vizsgálatában is hasznos lehet, és segíthet feltárni a Földet ért nagyobb aszteroidabecsapódások anyagi összetételét. A szakemberek máris több hasonló kutatást terveznek a Föld történetének más nagy kihalási eseményeivel kapcsolatban.
Összességében a tanulmány új fejezetet nyit a dinoszauruszok kihalásának kutatásában, és rávilágít arra, hogy a Földre érkező ritka meteoritok milyen fontos szerepet játszhatnak a bolygó éghajlatának és élővilágának átalakulásában. Bár a chicxulubi esemény masszív pusztítást okozott, az utólagos elemzéséből nyert információk segíthetnek abban, hogy a jövőben jobban felkészülhessünk az ilyen jellegű katasztrófákra, és megvédjük a Föld biodiverzitását a hasonló csapásoktól.
© : NASA
Forrás: Universetoday.com
