A régészeti leletek néha a legváratlanabb forrásokból árulnak el fontos információkat az ókor embereinek mindennapjairól és egészségéről. Bulgáriában, a Római Birodalom határvidékén feltárt ágytálak belsejében megőrződött, megkövesedett vizelet- és székletlerakódások vizsgálata új bizonyítékokat szolgáltat az ókori parazitafertőzésekre. Ezek a tárgyak nem csupán háztartási eszközök: a bennük rekedt anyagok egyfajta időkapszulaként őrzik meg a lakók egészségi állapotára vonatkozó nyomokat.
A leletek a Balkán déli részén egykor Moesia Inferior néven ismert provinciához tartozó helyszínekről, Novae erődítményéből és Marcianopolis városából származnak. A régészek összesen négy ágytálat emeltek ki, amelyek belsejében a hosszú évszázadok során megkövesedett szerves lerakódások találhatók. A szakértők ezeket a rétegeket gondosan leskrabálták és laboratóriumi vizsgálatoknak vetették alá, hogy feltárják, mit mesélnek az egykori használókról.
Az ilyen mikroszintű maradványok analízise páratlan betekintést enged az ókori járványok és emésztőszervi betegségek történetébe, és segít megérteni, hogyan befolyásolta a fertőzések kockázata a közösségek mindennapi életét. A ágytálak tehát egyszerre régészeti leletek és orvostörténeti források, amelyek kombinált vizsgálata új megvilágításba helyezi a határvidék lakóinak egészségi problémáit.
A lerakódások laboratóriumi vizsgálata
A közelmúltban megjelent tanulmányban a kutatók részletesen ismertették, hogyan elemezték a perselyek faláról leszedett ásványosodott szerves anyagokat. A vizsgálat során alkalmazott módszerek közül az ELISA kiemelkedően fontosnak bizonyult, mert ez a teszt képes kimutatni különféle baktériumokat, parazitákat és vírusokat ősi mintákból is. Az eredmények többféle bélfertőzést jeleztek, amelyek a korabeli lakosság mindennapjait megnehezíthették.
A kutatók azonosították az Entamoeba histolytica nevű amőbát, a Cryptosporidium parvum parazitát — gyakran röviden Crypto néven említik —, valamint a Taenia féregre utaló nyomokat. Mindhárom kórokozó a bélrendszert támadja, és hasmenést, hasi fájdalmat okozhat, ami különösen veszélyes lehetett zsúfolt vagy kevésbé higiénikus körülmények között élők számára. Ezek a mikrobiológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy az emésztőszervi megbetegedések komoly, mindennapi problémát jelenthettek a határvidéken szolgáló katonák és civilek körében.
Korábbi kutatások már kimutattak orsó- és horgasférgeket, valamint a Giardia nevű parazitát a Római Birodalom különböző helyszínein, de a Cryptosporidium jelenlétének kimutatása új fordulatot jelent. A tanulmány szerzői hangsúlyozták, hogy a Crypto két különböző perselyből is előkerült Novae területén, ami arra utal, hogy a fertőzés nem egyedi eset lehetett, hanem szélesebb körben elterjedt a közösségben. A C. parvum ráadásul számos állatfaj fertőzőképességével rendelkezik, így zoonotikus terjedése révén a talaj vagy a víz szennyeződése könnyen emberi megbetegedéshez vezethet.
A parazita eredete és történelmi jelentősége
A Cryptosporidium modern orvosi történetében az első emberi eseteket csak az 1970-es években azonosították, ezért a múlt eredete régóta vita tárgya a kutatók között. Egyes korábbi leletek, például egy kb. 700 körüli időszakból származó mexikói emberi ürülékmintában talált nyomok, arra vezettek néhány szakembert, hogy az amerikai kontinensen kezdődhetett a fertőzés emberi megjelenése. Ugyanakkor egy ötezer éves nyugati mediterán marha maradványaiban is találtak Crypto nyomokat, ami azt sugallja, hogy a parazita története bonyolultabb lehet.
Novae esetében a kutatók nem tudják pontosan meghatározni a fertőzés forrását, de a legvalószínűbb útvonalnak a szennyezett ivóvíz bizonyult. A provinciális települések vizes ellátását gyakran egyszerűbb csatornarendszerek vagy kisebb akvaduktok biztosították, és egy fertőzött állat vagy ember által szennyezett víz könnyen terjeszthette a parazitát. A megfertőződött személyek súlyos hasmenés esetén éjszaka használhatták a ágytálakat, mert ilyenkor a közösségi, nyilvános nyílászárókhoz, fürdőkhöz nem akartak vagy nem tudtak eljutni.
Az ókori testi folyadékok és ürülékek vizsgálata rendkívül értékes információkat ad a múltbeli betegségek elterjedtségéről és hatásáról, ugyanakkor a kutatók hangsúlyozzák, hogy az ilyen anyagok kezelése ma nem jelent egészségügyi kockázatot. A minták több ezer évesek, a bennük található biológiai anyagok általában nem életképesek vagy fertőzőképességgel nem rendelkeznek. Így a ágytálakban megőrződött szerves maradványok biztonságosan vizsgálhatók, miközben értékes adalékot szolgáltatnak az ókori közösségek egészségtörténetéhez.
© A.B. Biernacki and E. Klenina
Forrás: LiveScience.com ↗̱
