Sokan közülünk szinte második természetként osztanak meg fotókat gyermekeikről a közösségi médiában. Egy ismerősöm nemrég elvesztette a telefonját, amelyben kisfiai összes fényképe benne volt. Mélységesen elkeseredett, ám néhány héttel később felcsillant a szeme: „Hála a Facebooknak!” – kiáltott fel, amikor rájött, hogy a korábban feltöltött képek egy része megmenekült. Ez a történet jól példázza, hogy a szülők számára a gyermekeikről való online megosztás, azaz a „sharenting” milyen váratlan előnyökkel járhat.
A sharenting kifejezés a sharing (megosztás) és a parenting (szülői nevelés) szavak összeolvadásából született, és azokat a szülőket jelöli, akik fotókat, videókat és egyéb információkat tesznek közzé gyermekeikről az interneten. A jelenség rendkívül elterjedt, hiszen az Egyesült Államokban a szülők többsége már élt ezzel a lehetőséggel. Egyes becslések szerint egy gyermek az ötödik születésnapja előtt átlagosan mintegy 1500 képben szerepel a közösségi oldalakon. A szülők gyakran a családtagokkal való kapcsolattartás vagy a hasonló helyzetben lévő online közösségek támogatásának reményében osztanak meg tartalmakat.
Ez a fajta online jelenlét információs és szociális szempontból is hasznos lehet, különösen azok számára, akik korlátozott személyes támogatással rendelkeznek. A távol élő nagyszülők így is részesei lehetnek az unokák mindennapjainak, a szülők pedig tanácsot kérhetnek más anyukáktól és apukáktól. A sharenting tehát képes áthidalni a fizikai távolságot és erősíteni a közösségi kötelékeket, ami tagadhatatlanul pozitív hozadéka a digitális kornak.
A megosztás kockázatai és buktatói
Bár a sharenting számos előnnyel jár, komoly kockázatokat is rejt magában. A feltöltött képek és információk felett a szülők gyakran elveszítik az irányítást, ami személyazonosság-lopáshoz, a képek visszaélésszerű felhasználásához vagy akár cyberbullyinghoz is vezethet. Sok szülő olyan követőkkel rendelkezik a közösségi médiában, akiket személyesen sosem találkozott, így fogalma sincs arról, hogy a posztjai végső soron hová kerülhetnek.
A kisgyermekekről készült fényképek akár pedofilok által látogatott oldalakon is felbukkanhatnak, gyakran olyan kiegészítő információkkal együtt, mint a gyermek iskolájának neve. Bár egyetlen szülő sem szándékozik tudatosan olyan adatokat közölni, amelyek alapján gyermeke beazonosítható vagy megtalálható, egy iskola előtt készített képen látszódhat az intézmény neve, egy buszmegállóban lőtt fotó pedig segíthet a nyomon követésben. Éppen ezért mindig a lehető legkevesebb személyes információt érdemes megosztani, és érdemes szigorú adatvédelmi beállításokat alkalmazni.
Emellett gondoljunk a jövőbeli következményekre is. Egy ártalmatlannak tűnő, vicces fotó, amelyet ma töltünk fel, évekkel később, amikor a gyermekből felnőtt lesz, akár egy politikai kampány során is felbukkanhat, és árthat a komoly jelölt megítélésének. A TikTokon sharentinggel foglalkozó szülők egy része tudatosan mérlegeli ezeket a kockázatokat, és fontos beszélgetéseket kezdeményez a téma kapcsán. Ez a fajta tudatosság elengedhetetlen ahhoz, hogy a digitális lét előnyeit a lehető legbiztonságosabb módon élvezhessük.
Szülő-gyermek feszültség a digitális térben
A serdülőkorba lépő gyermekek számára kiemelten fontos, hogy hogyan jelennek meg az online világban, hiszen ez közvetlenül befolyásolja az identitásuk alakulását. Nem meglepő, hogy sok tinédzser negatívan viszonyul ahhoz, ha családtagjai az ő engedélyük nélkül osztanak meg róluk képeket. Ez a feszültség könnyen elkerülhető lenne, ha a szülők előzetesen egyeztetnének gyermekeikkel a posztolás előtt.
A kutatások szerint a tinédzserek gyakran úgy érzik, hogy szüleik eltúlozzák az erényeiket, és olyan pozitív tulajdonságokat hangsúlyoznak, amelyeket ők maguk nem ismernek fel magukban. Ez bizonytalanságot kelthet bennük, mivel a szülők által festett kép nem egyezik a saját önképükkel. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében a szakértők azt javasolják, hogy mindig kérjük ki gyermekünk véleményét, mielőtt bármit is megosztanánk róla.
Győződjünk meg arról, hogy a gyermekünk számára is elfogadható az a kép és az a szöveg, amit közzé akarunk tenni. Ezzel nemcsak a szülő-gyermek kapcsolatot óvhatjuk meg a felesleges konfliktusoktól, hanem tiszteletben tartjuk a fiatalok önálló identitásépítését is. A digitális társadalom csodálatos lehetőségeket kínál a kapcsolódásra, de a gyermekekről szóló tartalmak megosztásakor mindig körültekintően és felelősségteljesen kell eljárnunk.
© Courtesy of Helena Lopes/Pexels
Forrás: PsychologyToday.com ↗̱
