Az űrszonda által visszahozott minták rávilágítanak a Naprendszer korai időszakára, és a Bennu nevű aszteroidáról származó anyag ezáltal különös értéket képvisel. Ezek a minták megőrizték azt a korai időszakokat, amikor az anyag még nem volt tűzben megemésztve. Egy nemrég megjelent Science Advances tanulmány a ETH Zürich és a Lawrence Livermore National Laboratory kutatóira hivatkozva felveti a kérdést: Bennu vajon hogyan lehet egyszerre a belső és a külső Naprendszerben született égitest?
A Bennu anyagában található izotópokat vizsgálták, hogy nyomokat találjanak a Naprendszer korai keletkezésére. Ezek az izotópok olyan nyomjelzők, amelyeket a Nap keletkezése utáni protoplanetáris korong különböző részein különböző arányban hordoznak, így nyomon lehet követni, honnan érkezett az adott anyag.
Kezdetben Bennut CI chondrite -ként sorolták be, amely a CC-típusú aszteroidák közé tartozik. A Ti és Cr izotópok CC-hoz illeszkedő mintákat mutattak, míg a vas izotópjai (Fe-izotópok) NC-s mintázatokat adtak, utalva a belső Naprendszer származására.
Bennu belső és külső Naprendszer közti keveredés nyomai
A mangán-53 bomlását vizsgálva Bennut körülbelül 2 millió év utánira datálták, az első szilárd kőzetek megjelenését követően. A külső Naprendszerben az anyag összeállítása ennél sokkal később történhetett volna, és Bennu feltehetően hiányolta a nehezebb hidrogént és nitrogént, amelyeket a jeges üstökösök rejtenek.
A kutatók szerint a Jupiter korai gravitációs tevékenysége kulcsszerepet játszott ebben a folyamatban. A Naprendszer ezen korai szakaszában a bolygó Jupiter már masszív tömeggel rendelkezett — a Föld tömegének körülbelül 23-szorosával — és a környezetét átformáló nyomásokat hozott létre. Ezek a nyomózónák belső és külső zónában is fennálltak, és lehetővé tették, hogy apró porszemcsék belépjenek a Nap felé, miközben a nagyobb, milliméteres szemcséket a nyomózónákon kívülre szorították. A nyomózónák olyan helyeken koncentrálódtak, amelyek szinte egybeestek a jégvonal közelével, és amikor ezek a nyomózások összeomlottak, poros ütközések és szedimentáris jellegű rétegek formálódtak Bennu felszínén. Ennek következtében Bennu közel a víz és jég vonalához gyarapodó anyaggá vált.
A porszemcsék tovább áramoltak a külső diszkből Bennu felé, és úgy tűnt, mintha kozmikus üledékrétegek képződtek volna a felszínén, miközben a belső diszk összetevőivel keveredtek. Ez a keveredés magyarázza, hogy Bennu miért mutat olyan jellegzetes kettős vonást: belső Naprendszerből származó összetevők és külső diszkből érkező részecskék együttes hatására alakult ki a bolygótípusú anyag. Így Bennu úgy tűnik, mintha a belső és a külső Naprendszerben egyaránt formálódott volna — mindez a vízvonal közvetlen környékén történt, ahol a hőmérséklet és a gyártási körülmények összetett összetevőket hoztak létre.
Az idők során Bennu tovább vándorolt a Naprendszerben, végül közelebb került a Nap- és Földtől elérhető közel-objektumok övezethez, egy Near-Earth Asteroid kategóriába (NEA) került. A hosszú utat végigkísérő millióknyi ütközés és gravitációs löketek ellenére Bennu alapvető kémiai jellege megőrződött, ami miatt továbbra is kiváló példája a belső és külső Naprendszer összetevőinek egymásra hatásának.
Jupiter hatása Bennu identitásának kialakulásában
A hipotézis szerint Bennu története a jégvonal közelében folytatódó anyagáramlás eredménye, amit a korai Jupiter gravitációs hatása alakított ki. A külső Naprendszerből érkező porszemcsék tovább folytak Bennu felé, és keveredésükkel olyan sedimenáris jellegű rétegeket hoztak létre, amelyek a belső diszk anyagával ötvöződtek. Ez a poros keveredés részben megmagyarázza Bennu kettős természeti jegyeit, amely belső és külső Naprendszerből származó összetevőket ötvözött.
Végül Bennu beljebb sodródott a Naprendszerben, közelebb került a Földhöz közeli térséghez, és NEA-sztátuszt kapott. Több millió ütközés és gravitációs löket játszott közre ebben a migrációban, de Bennu alapvető összetétele megőrizte a kettős származást, amelyet a kutatók a jégvonal közelében történő kialakulással magyaráznak. A felfedezés rámutat arra, hogy Bennu valójában a belső és külső Naprendszer anyagait egyaránt hordozza, és ez a kombináció tette lehetővé, hogy végül egy közeli aszteroidává váljon.
© – Erika Blumenfeld & Joseph Aebersold / NASA
Forrás: Universetoday.com
