A boldogság veszélyes lehet – ez a gondolat sokak számára ismeretlenül hangzik, pedig létezik egy olyan csoport, akik számára az örömérzet nem természetes, hanem inkább fenyegető. Ezek az emberek gyakran nem is tudják megfogalmazni, miért nem éreznek boldogságot, miközben mások körülöttük igen. A boldogság hiánya mögött azonban nem feltétlenül akaratlagos döntés áll, hanem mélyen gyökerező pszichológiai minták, amelyek gyermekkorban vagy későbbi életesemények során alakultak ki. Az anhedónia, vagyis az örömérzet hiánya, nem csupán egy hangulati probléma, hanem egy olyan állapot, amely az élet számos területére kihat.
A szakemberek szerint az anhedónia hátterében négy fő ok állhat. Az első a családi környezet, ahol a szülők depresszióval vagy szorongással küzdöttek. Ha valaki olyan közegben nő fel, ahol a szorongás és a folyamatos aggodalom a mindennapok része, akkor ez a világnézet automatikusan beépül a személyiségébe. A második ok a túlzott óvatosság, amely abból fakad, hogy az ember inkább elkerül minden olyan helyzetet, ami örömet okozhat, mert attól tart, hogy azt elveszítheti. Ez a hozzáállás gyakran a „minek próbálkozzak, úgyis rossz lesz” gondolkodásmódban nyilvánul meg.
A harmadik forrás az önkritika, amely egy belső, szigorú hangként jelenik meg, és folyamatosan azt sugallja, hogy semmi sem elég jó, és az ember nem érdemli meg a boldogságot. Végül a negyedik ok a túlzott elemzés, amikor az ember folyamatosan a fejében él, mindent agyonelemez, és így elnyomja az érzelmeit. Az ilyen emberek gyakran nem is tudják, mit éreznek, mert a gondolataik teljesen elnyomják az érzelmeiket. Ezek a minták mind azt erősítik, hogy a boldogság valami veszélyes, amitől óvakodni kell.
Az agy átprogramozásának négy módja
A jó hír az, hogy ezek a beidegződések nem véglegesek, az agy képes változni. Az első lépés a preferenciák, izgalom és szenvedély tudatos keresése. Ahelyett, hogy az ember elkerülné a pozitív érzelmeket, érdemes megragadni a legkisebb pozitív impulzust is, legyen az egy egyszerű vágy, egy izgalmas ötlet vagy egy szenvedély. A lényeg, hogy ezt az érzést azonnal kövesse cselekvés, például egy kedvenc étel elfogyasztása vagy egy spontán program. Ez a fajta „pozitív spontaneitás” segít legyőzni a katasztrófától való félelmet.
A második módszer a jelenre való összpontosítás gyakorlása. Az anhedóniában szenvedők hajlamosak folyamatosan a jövőben élni, és megpróbálni kontrollálni azt. Ezt a szokást fel kell váltani a jelen pillanat tudatos megélésével. Amikor az ember észreveszi, hogy a szorongásos gondolatok spiráljába kerül, érdemes megállítani a gondolatokat, és a légzésre, a környező hangokra vagy képekre összpontosítani. Az olyan tevékenységek, mint a tudatos főzés, egy séta vagy egy film nézése, segíthetnek visszahozni a figyelmet a jelenbe.
A harmadik eszköz a meditáció és adott esetben a gyógyszeres kezelés. Kutatások bizonyítják, hogy a napi néhány perces meditáció is képes átalakítani az agyműködést. Emellett a gyógyszerek, még kis adagban is, csökkenthetik a túlzott agyi aktivitást és a szorongást. Végül, de nem utolsósorban, fontos a belső kritikus hanggal való szembeszállás. Az önkritika elnyomja az örömöt, ezért tudatosan át kell írni a belső narratívát: ahelyett, hogy az ember azt mondaná magának, hogy nem elég jó, emlékeztesse magát arra, hogy a legjobbat nyújtotta, és a hibákból tanulni lehet. Ez a fajta önelfogadás segít megtörni a múltból hozott negatív mintákat.
© beasternchen / Pixabay
Forrás: PsychologyToday.com ↗̱
