Egy férfi, aki a Vezúv i. sz. 79-es kitörésekor vesztette életét Pompejiben, egy orvosi készletet vitt magával a halálába – derült ki a testéről készült gipszlenyomat új vizsgálatából. A lelet arra utal, hogy az áldozat nagy valószínűséggel egy medicus, azaz római orvos volt. A férfi a „Menekülők Kertje” néven ismert pompeji szőlőskertben keresett menedéket, ahol összesen tizenhárman próbáltak meg elrejtőzni a vulkán elől.
A csoportot azonban nem a lávafolyam, hanem a Vezúvból kiáramló halálos gázok – főként szén-dioxid és kén-dioxid – és hamu ölték meg. Ezek a mérgező anyagok ezrekkel végeztek Pompejiben és a közeli Herculaneumban. A férfi gipszlenyomatát még 1961-ben készítették el, amikor a régészek feltárták a Menekülők Kertjét, de a lenyomatban rejlő titkok csak mostanra kerültek napvilágra.
A legújabb, röntgen- és CT-vizsgálatokkal végzett elemzések kimutatták, hogy az áldozat egy kisméretű, valószínűleg bőrből készült tokot cipelt magával. A tok tartalma évtizedekig rejtve maradt a kutatók előtt, ám a modern képalkotó technikáknak köszönhetően most sikerült azonosítani a benne található tárgyakat. A leletek között több apró, feltehetően sebészeti fém eszköz és egy palatábla is előkerült.
Az orvosi készlet titkai
A tokban talált palatábla valószínűleg gyógyszerek elkészítésére szolgált, hiszen a korabeli orvoslás gyakran használt olyan alapanyagokat, mint a méz, a bor, az ecet vagy a növényi kivonatok. A tokot egy fogaskerékkel működő zárószerkezettel látták el, ami arra utal, hogy tulajdonosa nagy gondot fordított a benne lévő értékes eszközök védelmére. A szakértők szerint ezek a tárgyak egyértelműen egy medicus, azaz orvos és sebész jelenlétét bizonyítják.
A római társadalomban az orvoslás megbecsült szakma volt, különösen a gazdagabb rétegek körében. Bár korábban gyakran görög rabszolgák látták el ezt a feladatot, a Vezúv kitörésének idejére, Titus császár uralkodása alatt, az orvosok társadalmi státusza jelentősen megnőtt. Julius Caesar már i. e. 46-ban római polgárjogot adományozott minden orvosnak, ami tovább emelte a szakma presztízsét.
A sebészet azonban rendkívül kockázatos vállalkozásnak számított az ókorban. Antibiotikumok és modern érzéstelenítők híján a betegek gyakran belehaltak a fertőzésekbe, és a betegségek okait sem értették pontosan. A maláriát például a „rossz levegő” okozta a görög „miazma” elmélet szerint, és a római gyógyítás gyakran foglalkozott átkokkal és gonosz szellemekkel is.
Az utolsó pillanatok tanulságai
A régészek nem tudják pontosan, hogy a férfi a kitörés áldozatain akart-e segíteni, vagy csupán a saját életét próbálta menteni, magával vive a megélhetéséhez szükséges eszközöket. Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója szerint az áldozat azért hozta magával a szerszámait, hogy készen álljon új életet kezdeni valahol máshol, a szakmájának köszönhetően, de talán azért is, hogy másokon segítsen. A férfi egy kis vászontáskában bronz- és ezüstérméket is vitt magával.
A Vezúv áldozatainál talált egyéb tárgyak – házikulcsok, olajlámpások, ékszerek és érmék – mind azt mutatják, hogy az emberek a legértékesebb dolgaikat próbálták megmenteni a katasztrófa elől. A most felfedezett orvosi készlet azonban különleges betekintést nyújt az ókori római orvoslás világába. A lelet nemcsak a korabeli gyógyítás eszközeiről árulkodik, hanem egy emberi sorsról is, aki az utolsó pillanatig ragaszkodott a hivatásához.
A pompeji ásatások folyamatosan újabb és újabb részleteket tárnak fel a római élet mindennapjairól és a Vezúv pusztításának drámájáról. Az orvosi készlet felfedezése ismételten rávilágít arra, hogy a vulkánkitörés nemcsak természeti katasztrófa volt, hanem emberi tragédiák sorozata is, ahol minden áldozat egyedi történetet hordoz magában. A kutatások folytatódnak, és a szakértők remélik, hogy a jövőben még több információt nyerhetnek ki a gipszlenyomatokból.
© Pompeii Archaeological Park
Forrás: LiveScience.com ↗̱
