A japán JAXA űrügynökség Hayabusa2 űrszondája új mérföldkőhöz érkezett, amikor nyáron először sikeresen végrehajtotta a lézeres távolságmérést egy aszteroidán, Torifune fölött, a Hayabusa2 Extended Mission első célpontja közelében. A küldetés így nemcsak a japán űrprogram számára jelent előrelépést, hanem a nemzetközi közösség számára is megmutatja, hogy a közeli Földet körülvevő aszteroidák pontosabb feltérképezése és nyomon követése elérhető közeli jövőbeli küldetések során. A kísérlet a július 5-én zajlott, és a csapat most részletes adatelemzéseket végez, hogy kiértékelje a mérések hatékonyságát és felkészültségét a jövőbeli feladatokra.
A kísérletet egy LIDAR alapú lézeres altiméter, a LALT szolgálta, amelyet a Kaguya holdkörüli küldetésben használt LIDAR berendezés továbbfejlesztett változataként fejlesztettek ki. Ez az eszköz nem csak távolságokat mér, hanem lehetővé teszi a aszteroidák sűrűségének és porozitásának felmérését, a felület fényvisszaverő tulajdonságait, valamint a lebegő porrészecskék jelenlétének kimutatását is. A LALT már korábban is kulcsszerepet játszott Ryugu felszínének feltérképezésében és a navigációs feladatokban, így tovább erősítve a küldetés megbízhatóságát és pontosságát.
A lézersugár kétszer villant a flyby során, először 20 kilométeres, majd 15 kilométeres távolságból, körülbelül 56,5 és 57,5 másodperccel a Torifune áthaladása előtt. A feladat számos technikai kihívást jelentett, mivel a szonda 5,3 km/s sebességgel haladt, és a bevetésre a kis célpont pontos megcélzását kellett végrehajtani a mélyűrben zajló gyors mozgások közepette. A mérés a tervezett időpontokban történt, és a csapatnak rendkívül pontosan kellett igazítania a lézersugár irányát a fennálló körülmények között.
Technikai részletek és kihívások
A rendkívül szűk fókusz miatt a lézersugár csak a Torifune felszínének igen kis területeit érhette el, az első felvillanásnál 30 méter, a másodiknál 23 méter körüli foltokat érintve. Emellett a pontos célzáshoz a hajótest és az irányítási rendszerek precíz állapotban voltak, miközben a műszerek úgy voltak beállítva, hogy elkerüljék a háttérzajokat vagy véletlen mérési zavarokat. Mindezek az előkészületek hosszú időt vettek igénybe, de meghozták a várt eredményt, hiszen a kísérlet kétszer is sikeres volt.
Az űrtérben nincs külső referenciapont, ezért nehéz a fel- és alárendelt elemek közötti méretet és távolságokat pontosan megállapítani. A lézeres ranging ebben a környezetben skálát ad a készülék által készített képekhez, és lehetővé teszi az égitestek méretének és alakjának pontos megfogalmazását. Több időpontban végzett mérés és a fedélzeti nyomkövetési adatok kombinációja révén talán még jobb becsléseket kaphatunk a testek helyzetéről és mozgásáról, ami elégtételt ad a pályaszámítások megbízhatóságának növeléséhez.
Ez a fajta információ túlmutat a puszta űrkutatáson: kulcsfontosságú a bolygóvédelmi feladatokban, hiszen segít előre jelezni, mely aszteroidák jelenthetnek potenciális ütközési kockázatot a jövőben. A sikeres teszt azt mutatja, hogy a rendkívül nagy sebességgel mozgó űrszondákról is gyűjthetők értékes adatok. A küldetés csapata jelenleg részletes elemzéseket végez annak meghatározására, pontosan hol érte a lézersugár a felszínt.
© : DLR German Aerospace Center
Forrás: Universetoday.com
