Amikor egy, a Napunkhoz hasonló csillag élete végéhez közeledik, drámai átalakulások sorozatán megy keresztül. Először vörös óriássá fúvódik fel, majd ledobja külső burkait, miközben planetáris ködöt hoz létre maga körül. A folyamat végén csupán egy rendkívül sűrű, forró mag marad vissza, amit fehér törpének nevezünk, és ami gyakorlatilag a holt csillag kristályosodott maradványa.
A Tejútrendszerben csillagok milliárdjai váltak már fehér törpévé, és az utóbbi évek megfigyelései egyre izgalmasabb részleteket tárnak fel róluk. A csillagászok eddig több mint 1700 olyan fehér törpét azonosítottak, amelyeket nehézfémekben gazdag törmelékkorong vesz körül. Ez az anyag azokból a bolygókból származik, amelyek a csillag haláltusája során semmisültek meg, és elemzésük révén rekonstruálható az egykori bolygórendszer összetétele.
Egy friss kutatás most arra világított rá, hogy a fehér törpék sokkal több bolygótörmeléket nyelnek el, mint azt korábban gondoltuk, a folyamat azonban rejtve marad a szemünk elől. A Dang Pham vezette kutatócsoport vizsgálatai azt mutatják, hogy a fehér törpék mágneses mezeje alapvetően befolyásolja, hogyan gyűlik össze és válik láthatóvá ez az akkretált anyag a csillag felszínén.
Mágneses mezők által irányított kozmikus hullámzápor
A kutatók által felvázolt mechanizmus kísértetiesen hasonlít a földi sarki fény keletkezésére. Ahogy a napszél töltött részecskéi a Föld mágneses erővonalai mentén a pólusok felé terelődnek, úgy a fehér törpék esetében is a bolygórendszerből származó törmelékanyag a mágneses mező vonalait követve halad. Az anyagáramlás így nem egyenletesen oszlik el, hanem a pólusoknál koncentrálódik, látványos forró foltokat hozva létre a csillagmaradvány felszínén.
Ez a felfedezés magyarázatot adhat arra a rejtélyre, hogy miért nem látjuk a várt mennyiségű szennyezőanyagot számos fehér törpe spektrumában. A pólusoknál felgyülemlő fémek ugyanis sokkal kisebb felületen oszlanak el, így a hagyományos mérési módszerekkel, amelyek egyenletes eloszlást feltételeznek, könnyen észrevétlenek maradhatnak. A jelenség különösen akkor izgalmas, ha a mágneses és a forgástengely nem esik egybe, ami periodikusan változó fényességet és színképi jellemzőket eredményez.
Bár az elméleti alapok szilárdak, a gyakorlatban eddig csupán két olyan fehér törpét sikerült azonosítani, amelynél egyértelműen megfigyelhető a törmelék sarki felhalmozódása. A kutatócsoport ezért részletes hidrodinamikai szimulációkat futtatott, hogy modellezzék, pontosan hogyan érkezik az anyag, terjed szét a légkörben, és milyen megfigyelhető nyomokat hagy maga után a konvekciós áramlatokkal folytatott kölcsönhatás során.
Láthatatlan bolygómaradványok és a háromszoros tömeg rejtélye
A szimulációk legmeglepőbb tanulsága az volt, hogy a valóságban a fehér törpékbe hulló anyag mennyisége akár százszorosa is lehet annak, amit a távcsöveinkkel jelenleg mérni tudunk. A pólusoknál koncentrálódó, kis kiterjedésű foltokban jelentkező szennyeződés ugyanis elrej
© : NASA, ESA, and G. Bacon (STScI)
Forrás: Universetoday.com
