Az üstökösök lenyűgöző látványt nyújtanak, amikor hosszú, fényes csóvájukat kibontva közelítenek a Naphoz. A jelenség oka, hogy a jeges mag a napsugárzás hatására felhevül, és a párolgó anyagból látványos csóva keletkezik. A 41P/Tuttle-Giacobini-Kresák nevű üstökös azonban nemcsak a csóvájával, hanem egy váratlan tulajdonságával is felkeltette a csillagászok figyelmét.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatója, Dr. David Jewitt a Hubble űrtávcső adatait elemezve fedezte fel, hogy a 41P üstökös forgásiránya megfordult a 2017-es napközelsége során. Ez az első eset, hogy egy üstökös esetében ilyen jelenséget sikerült kimutatni. A tavaly márciusban a The Astronomical Journalban publikált tanulmány szerint a forgás lelassult, majd teljesen megállt, végül az ellenkező irányba kezdett pörögni.
A kutató szerint a felszínről kiáramló gázsugarak apró hajtóművekként viselkednek. Ha ezek a sugarak egyenetlenül helyezkednek el, drámaian megváltoztathatják egy kis üstökös forgását. Jewitt hasonlata szerint olyan ez, mintha egy körhintát az egyik irányba lökdösnénk, majd az ellenkező irányból érkező erőhatás lelassítaná és megfordítaná annak mozgását.
Az üstökös magjának sorsa és a Kuiper-öv rejtélyei
A 41P felszíne a 2017-es napközelség idején kevésbé volt aktív, mint a 2001-es megfigyelések alkalmával. Ez azért meglepő, mert az üstökösök felszíne általában évszázadok alatt változik, itt azonban mindössze negyed évszázad alatt jelentős átalakulás történt. Számítógépes modellek alapján a jelenlegi forgási sebesség mellett az üstökös előbb-utóbb szétszakad a centrifugális erők hatására.
A kutatás szerint a 41P magja, amely egy átlagos üstökös esetében nagyjából ezer évig létezne, mindössze néhány évtizedes élettartamra számíthat. A Hubble mérései alapján a mag átmérője körülbelül egy kilométer. A tanulmány felveti annak lehetőségét is, hogy az üstökös vagy szokatlanul nagy mértékű gázkibocsátást produkál, vagy esetleg egy sokkal nagyobb égitestről leszakadt darab lehet.
A 41P a Kuiper-övből származik, és öt és fél évente látogat a belső Naprendszerbe, így rövid periódusú üstökösnek számít. A Kuiper-öv a Naptól 30-50 csillagászati egységre található, és becslések szerint több billió üstököst rejt, amelyek akár a Naprendszer születésének korából származó kőzeteket is tartalmazhatnak. Távolabb, az Oort-felhő nevű régióban további több billió hosszú periódusú üstökös található, amelyek sokkal hosszabb idő alatt teszik meg az utat a belső Naprendszerig.
Milyen új felfedezések várhatók a jövőben?
A 41P/Tuttle-Giacobini-Kresák és más forgásirányt váltó üstökösök vizsgálata új távlatokat nyithat a Naprendszer korai időszakának megértésében. A kutatók remélik, hogy a jövőbeni megfigyelések segítenek feltárni, hogyan viselkednek ezek az égitestek a belső Naprendszerben, és milyen erők alakítják sorsukat.
A Hubble űrtávcső továbbra is kulcsszerepet játszik az ilyen jelenségek tanulmányozásában, hiszen nagy felbontású felvételei lehetővé teszik a kis méretű égitestek részletes elemzését is. A következő években várhatóan további üstökösöknél is sikerül majd hasonló forgásváltozásokat kimutatni, ami megerősítheti a mostani felfedezést.
A csillagászok szerint a 41P példája jól mutatja, hogy a Naprendszer kisebb égitestei mennyire dinamikusak és kiszámíthatatlanok lehetnek. Az ilyen kutatások nemcsak a múltat segítenek megérteni, hanem a jövőbeli üstökös-megfigyelések tervezéséhez is fontos információkkal szolgálnak. Ahogy a tanulmány szerzője is hangsúlyozza, a tudományos kíváncsiság és a folyamatos megfigyelés elengedhetetlen ahhoz, hogy egyre mélyebb betekintést nyerjünk az univerzum rejtélyeibe.
© : NASA, ESA, CSA, Ralf Crawford (STScI)
Forrás: Universetoday.com
