Tudósoknak először sikerült mélytengeri felvételt készíteniük a rendkívül ritka koboldcápáról, amelyet eddig csak elpusztult vagy horogra akadt példányokból ismertek. A Mitsukurina owstoni néven ismert fajt, amelyet élő kövületként is emlegetnek, most a Csendes-óceán középső részén, csaknem 2000 méteres mélységben sikerült lencsevégre kapniuk a kutatóknak. A különleges állat jellegzetes, hosszúkás orráról és előreugró állkapcsáról ismert, amellyel gyorsan csap le zsákmányára.
A kutatócsoport két különböző helyszínen is megörökítette a koboldcápát: az egyik felvétel a Jarvis-sziget közelében, a másik pedig a Tonga-árokban készült. A Tonga-árokban megfigyelt példány egy nőstény volt, amely az északi lejtőn úszott, és a felvétel mindössze húsz másodpercig tartott. Alan Jamieson, a tanulmány társszerzője elmondta, hogy sosem hitték volna, hogy élve láthatják ezt a fajt, és a Tonga-árokbeli példány 700 méterrel mélyebben úszott, mint bármely korábban dokumentált koboldcápa.
A Jarvis-szigetnél rögzített koboldcápa egy hím volt, amely több mint 3,4 méter hosszúra nőtt, és a kutatók becslése szerint 51,5 éves lehetett. Ez a példány egy névtelen tengerhegy felett úszott 1237 méteres mélységben. A felfedezés jelentőségét mutatja, hogy a kutatók több mint 50 napnyi folyamatos felvételt rögzítettek 800 és 10 800 méter közötti mélységekben, és mindössze két rövid pillanatban sikerült megörökíteniük ezt a rendkívül rejtőzködő fajt.
A koboldcápa élőhelyének kiterjesztése és a kutatás jelentősége
A tanulmány szerint a koboldcápa elterjedési területe sokkal nagyobb lehet, mint azt korábban gondolták. Eddig csak az Atlanti-óceán, az Indiai-óceán, valamint az Egyesült Államok nyugati partvidéke, Ausztrália, Japán és Tajvan környékén találtak rá példányokat. Az új felvételek azonban bizonyítják, hogy a faj a Csendes-óceán középső és délnyugati részén is előfordul, ami jelentősen kiterjeszti az ismert elterjedési területét.
Aaron Judah, a tanulmány első szerzője hangsúlyozta, hogy az ilyen felfedezések rávilágítanak arra, mennyi felfedezetlen terület van még a mélytengerekben. A koboldcápa új földrajzi elterjedésének ismerete lehetővé teszi, hogy a fajt beillesszék a regionális kezelési tervekbe és a nemzetek biológiai sokféleségének listájába. Ez különösen fontos a tengeri ökoszisztémák védelme és a halászati szabályozások szempontjából.
A kutatók szerint a koboldcápa körülbelül 125 millió éve létezik a Földön, és a mostani megfigyelések újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a mélytengeri élőlények sokkal elterjedtebbek lehetnek, mint azt korábban feltételezték. A faj rejtőzködő életmódja miatt azonban továbbra is nehéz lesz tanulmányozni, és a mostani felvételek is csak a véletlennek köszönhetően készülhettek el.
A kutatás módszertana és a jövőbeli kilátások
A kutatók a Tonga-árokban 2024 augusztusában, a Jarvis-szigetnél pedig 2019 júliusában rögzítették a felvételeket. A megfigyelések során speciális mélytengeri kamerarendszereket használtak, amelyeket több száz méter mélyre engedtek le. A Tonga-árokbeli koboldcápa 1997 méteres mélységben úszott, ami új rekordnak számít a faj esetében, hiszen korábban soha nem figyeltek meg koboldcápát ilyen mélyen.
A tanulmányt a Journal of Fish Biology tudományos folyóiratban publikálták 2026 májusában. A kutatásban részt vett a Nyugat-Ausztráliai Egyetem Mélytengeri Kutatóközpontja, a Hawaii Egyetem és több más intézmény is. A kutatók remélik, hogy a jövőben további felvételeket készíthetnek a koboldcápákról, ami segíthet jobban megérteni ezeknek a különleges élőlényeknek az életmódját és viselkedését.
A felfedezés rávilágít arra, hogy a mélytengeri kutatások még mindig rengeteg meglepetést tartogatnak. A koboldcápa élőhelyének pontosabb ismerete hozzájárulhat a faj védelméhez és a tengeri biodiverzitás megőrzéséhez. A kutatók bíznak benne, hogy a technológia fejlődésével egyre több ilyen ritka mélytengeri élőlényt sikerül majd megfigyelni természetes környezetükben.
© Minderoo-University of Western Australia Deep-Sea Research Center and Inkfish
Forrás: LiveScience.com ↗̱
