Egy norvég fémdetektoros hobbista alig hitt a szemének, amikor a műszere jelezni kezdett egy mezőn, az Utstein-kolostor közelében, Délnyugat-Norvégiában. A földből előkerült tárgy első ránézésre egy rozsdás, elkopott gombnak tűnt, amelyet a férfi haza is vitt, és bedobta a többi hasonló limlom közé, amit gyűjtögetett. Csak hónapokkal később, amikor a leletet megmutatta detektoros társainak, vették észre, hogy a tárgy egyik oldala ezüstösen csillog, és rajta egy középkori érme jellegzetes motívumai fedezhetők fel.
A társak azonnal felismerték a mintázatot, amely egy 1865-ös numizmatikai szakkönyv, C.I. Schive „Norge’s Coins from the Middle Ages” című munkájának illusztrációjára emlékeztette őket. A leletet ezután a Stavangeri Egyetem Régészeti Múzeumához szállították, ahol a szakemberek alapos vizsgálatnak vetették alá. A kutatók megdöbbenésére kiderült, hogy a „gomb” valójában egy rendkívül ritka, 900 éves ezüstérme, amelyet III. Magnus, más néven Magnus Mezítlábas norvég király uralkodása idején, 1093 és 1103 között vertek.
Magnus Mezítlábast gyakran nevezik Norvégia utolsó viking királyának, aki hírhedt volt harciasságáról és távoli hadjáratairól. Az érme különlegességét az adja, hogy ez az első ilyen típusú pénz, amelyet valaha norvég földön találtak. A múzeum szakemberei szerint a lelet rávilágít arra, hogy még mindig rengeteg felfedezetlen kincs rejtőzhet a föld alatt, amelyek gyökeresen megváltoztathatják a korabeli pénzverésről alkotott képünket.
Az érme második élete ékszerként
A szakemberek számára azonnal feltűnt, hogy az érmét valaha átalakították. Az egyik oldalára egy vékony rézlemezt forrasztottak, a széleit pedig körbehajtották, hogy azt rögzítsék. A peremen két apró, kerek bemélyedés is látható, amelyek arra utalnak, hogy egy láncot vagy fülbevalót erősíthettek hozzá. Mindez azt bizonyítja, hogy az érme már a középkorban elvesztette fizetőeszköz funkcióját, és ékszerként, talán amulettként szolgált tovább.
A kutatók nem távolították el a rézlemezt, mert azzal károsították volna a törékeny tárgyat. Ehelyett röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá, amely felfedte a rejtett oldalon lévő motívumot: egy griffmadarat, amely egy mitikus lény, oroszlántesttel és ragadozómadár-fejjel. A keresztény ikonográfiában a griff gyakran Krisztus kettős természetét, az emberit és az istenit szimbolizálta. A másik, látható oldalon egy kettős vonalakból álló, úgynevezett „kereszten-kereszt” motívum látható, apró félkörívekkel a szárak végén.
Ez a motívumpárosítás – a griff és a kereszt – teszi az érmét igazi ritkasággá. A múzeum közleménye szerint világszerte mindössze négy ilyen érme ismert. Egyet a Feröer-szigeteki Sandur-kincsleletben találtak 1863-ban, hármat pedig a dániai Mørstad-kincsben, amelyet idén tavasszal fedeztek fel, és közel 5000 érmét tartalmazott. Magnus Mezítlábas uralkodásából összesen mintegy 100 érme ismert, ami azt jelzi, hogy a király pénzverése meglehetősen korlátozott lehetett.
Magnus Mezítlábas és a viking örökség
Magnus Mezítlábas, akit néha Magnus Csupaszlábnak is neveznek a skótoktól átvett kilt viselete miatt, 1093-ban lépett trónra apja, Olaf Kyrre halála után. Míg apja uralkodása viszonylag békés időszak volt, Magnus a háborúra építette hírnevét. Nagyapjához, Harald Keménykezéhez hasonlóan, aki 1066-ban a Stamford Bridge-i csatában esett el, Magnus is távoli hadjáratokkal próbálta kiterjeszteni a norvég hatalmat, elsősorban a Man-szigetre és az Ír-tenger térségére.
A király mindössze 30 évesen, 1103-ban halt meg, amikor egy írországi hadjárat során rajtaütöttek és megölték. A mondás szerint egy királynak „dicsőségre és becsületre van szüksége, nem hosszú életre” – Magnus élete és halála pontosan ezt a szemléletet tükrözte. Az érme azonban nemcsak katonai ambícióiról árulkodik, hanem egy fontos belpolitikai reformjáról is. Elődei ugyanis jelentősen csökkentették az ezüsttartalmat a pénzekben, Magnus azonban visszaállította a magas, körülbelül 90 százalékos ezüstfinomságot.
Hogy az érme pontosan hogyan került az Utstein-kolostor melletti mezőre, azt ma már lehetetlen megállapítani. Mivel ékszerré alakították, valószínűleg évtizedekig, akár generációkon át is forgalomban lehetett, miután már nem használták pénzként. A lelet így nemcsak a viking kor végének pénzverésébe enged bepillantást, hanem az emberek tárgyakhoz fűződő viszonyába is, akik egy egyszerű fizetőeszközt személyes jelentéssel bíró ékszerré változtattak.
© H. Hollund, Archaeological Museum, UiS
Forrás: LiveScience.com ↗̱
