A Neptunusz 16 ismert holdja közül az egyik egészen más, mint a többi – derült ki a James Webb űrtávcső legújabb megfigyeléseiből. A Nereida, a bolygó harmadik legnagyobb holdja, valószínűleg az egyetlen, amely a jégóriás bolygó születésének korai időszakából maradt fenn. A kutatók szerint ez a felfedezés kulcsfontosságú lehet a Naprendszer egészének megértéséhez.
A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Nereida összetétele jelentősen eltér a Kuiper-övben található égitestekétől. A James Webb űrtávcső infravörös spektroszkópiai mérései kimutatták, hogy a hold felszínén nagy mennyiségű vízjég található, ami nem jellemző a befogott égitestekre. Ez az eredmény megkérdőjelezi a korábbi elméletet, miszerint a Nereida egy a Kuiper-övből származó, a Neptunusz által befogott hold lenne.
A kutatócsoport, amelyet Matthew Belyakov, a Caltech bolygókutató doktorandusza vezetett, számítógépes szimulációkkal is alátámasztotta az új elméletet. A modellek szerint a Triton, a Neptunusz legnagyobb holdja, egykor a Kuiper-övben keringett, majd a bolygó gravitációs mezeje befogta. Ez az esemény olyan erőteljes hatással volt a Neptunusz eredeti holdrendszerére, hogy az szinte teljesen megsemmisült.
A Triton pusztító érkezése
A Triton befogása drámai változásokat idézett elő a Neptunusz körüli térségben. A hold retrográd, azaz a bolygó forgásával ellentétes irányú pályája miatt a korábban létező holdak pályái destabilizálódtak. A szimulációk azt mutatják, hogy a Triton érkezése széttörte az eredeti holdgenerációt, és a törmelékből új, kisebb égitestek jöttek létre.
A Neptunusz jelenlegi belső holdjai mind ebből a kataklizmikus eseményből származnak. A kutatók szerint a Triton befogása után a bolygó körüli por- és törmelékgyűrűből formálódtak újra. Ez a folyamat magyarázatot adhat arra, hogy a Neptunusz holdrendszere miért áll túlnyomórészt kis méretű, szabálytalan pályájú égitestekből.
A Nereida azonban túlélte ezt a pusztító eseményt. A hold szokatlanul elliptikus pályája és viszonylag nagy mérete arra utal, hogy a Triton befogásakor nem semmisült meg, hanem egy stabilabb, távolabbi pályára került. Ez teszi a Nereidát a Neptunusz egyetlen olyan holdjává, amely a bolygó születésének korai időszakából származik.
Az exobolygókutatás új távlatai
A Neptunusz holdrendszerének tanulmányozása nemcsak a Naprendszer megértése szempontjából fontos, hanem az exobolygókutatás számára is. A csillagászok szerint a Neptunusz méretű bolygók a leggyakoribb típusok közé tartoznak a galaxisban. Ha nem értjük, hogyan alakulnak ki a holdak ezek körül a bolygók körül, az komoly hiányosságot jelent a bolygórendszerek evolúciójáról alkotott képünkben.
Az Uránusz és a Neptunusz holdrendszereinek története különösen összetett. Az Uránusz a tengelye körüli rendkívüli dőlése miatt valószínűleg egy hatalmas ütközésen esett át, ami elpusztította az eredeti holdjait. A Neptunusz esetében a Triton befogása okozott hasonló pusztítást. Mindkét esetben a jelenlegi holdak egy második generációt képviselnek.
A kutatók remélik, hogy a James Webb űrtávcső nagyobb felbontású műszereivel további megfigyeléseket végezhetnek a Nereidán. Belyakov szerint a hold az egyetlen épkézláb maradványa a Neptunusz eredeti holdrendszerének, így kulcsfontosságú ablakot nyithat a jégóriások korai történetére. Ez a felfedezés teljesen új megvilágításba helyezheti a Naprendszer kialakulásáról alkotott elméleteinket.
© NASA/JPL
Forrás: LiveScience.com ↗̱
