2025 nyarán egy hatalmas szökőár rázta meg egy alaszkai fjordot, és új kutatások szerint páratlan magasságot ért el. A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint a hullám több száz métert mászott fel a fjord meredek oldalain, messze meghaladva számos ismert mérést. A szakértők szerint a megfigyelt 481 méteres emelkedés a part menti domborzat súlyos pusztulását jelezte.
A hullám akkora energiát hordozott, hogy összehasonlításként a New York-i One World Trade Center tetejének magasságát is meghaladta. A jelenség nemcsak egyszeri áradás volt: a vizsgálatok kimutatták, hogy a fjordban állóhullám keletkezett, amely órákon át, több mint egy napon át ingadozott. Az ilyen tartós visszhangot, az úgynevezett seiche-t ritkán tudják ilyen részletességgel dokumentálni.
A kutatók szerint az esemény különlegességét az adja, hogy egy ilyen erősségű és hosszú lecsengésű hullám mindössze egyetlen más alkalommal volt korábban teljesen nyilvánvaló a feljegyzésekben, ezért az eset jelentősége a tengeri és földtani kutatások számára kiemelkedő.
A Tracy Arm eseményei és következményei
Az esemény 2025. augusztus 10-én történt a Tracy Arm néven ismert fjordban, amely Juneau déli részén fekszik. Egy hatalmas földcsuszamlás mintegy 60 millió köbméter, azaz körülbelül 2,1 milliárd köbméter kőzetet lökött bele a fjord vizébe, és ez indította el a megatszunami szerű hullámot. A csuszamlást részben a South Sawyer gleccser gyors visszahúzódásához kötötték, de az esőzések és a domboldal instabilitása is közrejátszhatott.
A Tracy Arm a hajókirándulások kedvelt útvonala volt, de szerencsére aznap nem voltak a fjord belsejében nagy létszámú turistacsoportok. A fjord szájánál távolabb evező kajakosok arról számoltak be, hogy erős hullámok vitték el felszerelésüket, de emberéletben nem történt tragédia. A történet felderítése így a rendelkezésre álló távoli adatforrásokra és utólagos vizsgálatokra támaszkodott.
A helyszíni szemlék és a légifelvételek alapján jól látszott a földcsuszamlás nyoma és a növényzet elmozdulása, amelyek a partvonalon drámai változásokat hagytak maguk után. Az esemény összevetése a 1958-as Lituya Bay-i óriáshullámmal megmutatta, hogy a Tracy Arm-ban történt esemény a legnagyobbak közé tartozik, bár a Lituya Bay-i hullám történetileg még ennél is magasabb volt.
Műholdak szeizmikus nyomok és a figyelmeztető jelek
Ami miatt a kutatás különösen fontos, az az, hogy a tudósok műholdfelvételekre és szeizmikus adatokra támaszkodva rekonstruálták a történteket. Az Oxfordi Egyetem kutatói által vezetett csapat számítógépes modelleket készített, és a rendelkezésre álló távoli mérések alapján azonosították a hosszú lecsengésű rezgést, amely a fjordban a seiche jelenségét jelezte. Ez a visszhang olyasfajta rezonanciát mutatott, amelyet fjordok saját geometriája alakít ki.
A kutatók megállapították, hogy az ilyen zárt medencék úgy viselkednek, mint hatalmas hangvilla: a méretük és formájuk határozza meg a rezonancia jellegét, így minden fjordnak megvan a maga akusztikai és hidrodinamikai aláírása. A Monahan és kollégái által talált jellegzetességek arra utalnak, hogy a geometriát figyelembe vevő modellek segíthetnek megérteni, hogyan alakulnak ki ilyen tartós hullámok.
A műholdas mérések, különösen a vízfelszín magasságát rögzítő adatok, azt mutatták, hogy a hullám energiája nagyobb volt, mint amit a hagyományos modellek előre jeleztek. Ez arra utal, hogy bizonyos körülmények között a valós energiaátadás hatékonyabb lehet, mint a jelenlegi elméleti számítások feltételezik, ami fontos szempont a jövőbeni kockázatértékelésekhez.
Következmények és a korai figyelmeztetés lehetőségei
A területet szolgáltató hajótársaságok visszavonták járataikat a fjordba az esemény óta, mivel fennáll a további földcsuszamlások kockázata. A döntés tükrözi azt a bizonytalanságot, amely a laza, gleccser által befolyásolt terepek körül kialakulhat, és azt a szükségességet, hogy a turisztikai tevékenységeket a geológiai kockázatok fényében felülvizsgálják. A lezajlott esemény rámutatott arra, hogy a népszerű látványosságok is sebezhetők lehetnek.
A tanulmány társzerzője, egy londoni egyetem földtudósa rámutatott, hogy a csuszamlás előtt apró szeizmikus események halmozódtak, amelyek jelezhették a domboldal apró repedéseit és a törés előtti fokozódó instabilitást. Ezek a mikromozgások napokkal, órákkal az esemény előtt felerősödtek, ami reményt ad arra, hogy a meglévő szeizmikus megfigyelőhálózatok valósidejű adatainak értelmezése segíthet korai figyelmeztető rendszerek kialakításában.
A kutatók optimisták abban, hogy a korábban gyűjtött tapasztalatokat és a valós idejű monitoringot összekapcsolva lehetőség nyílik a veszélyes lejtők előzetes azonosítására. Ez hosszabb távon hozzájárulhat a turisták és a helyi közösségek védelméhez, valamint jobb kockázatkezelési gyakorlatok kialakításához az ilyen, gleccserrel és meredek partokkal érintett tájakon.
© U.S. Geological Survey/John Lyons
Forrás: LiveScience.com ↗̱
