Japán csillagászok adatainak értelmezése szerint a Naprendszer külső, jeges régiójában egy olyan apró égitest körül fedeztek fel légkörre utaló jeleket, amely elvileg túl kicsi és túl hideg ehhez. A tárgy a Kuiper-övben kering, és a szakmai közösséget is meglepte, mert eddig a Plutón kívül alig volt ismert példája légkört fenntartó objektumnak ezen a távolságon.
A vizsgált égitestet (612533) 2002 XV 93 néven tartják nyilván, és hozzávetőlegesen 500 kilométeres átmérőjű, ami többször kisebb, mint a Plútó. Az észlelés meglepő következtetésekre vezet, mert a szóban forgó test látszólag nem rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek alapján egy állandó, még ha vékony is, légkör kialakulhatna.
A felfedezést bemutató tanulmány megjelenése óta a szakma azonnal több független megfigyelést követel, és többen a James Webb űrtávcső bevonását javasolják az atmoszféra megerősítésére. Ha igaznak bizonyul, a jelenség alapjaiban kérdőjelezheti meg azt a korábbi elképzelést, hogy a Kuiper-övben csak a legnagyobb törpebolygók tarthatnak meg légkört.
Furcsa jéggömb
A döntő adatokat az égitest január 2024-es csillagfedése szolgáltatta, amikor a kis test elvonult egy távoli csillag előtt. A megfigyeléseket három japán helyszínről végezte egy amatőr és profi csillagászokból álló csapat, és az adatokból azonnal kirajzolódott egy különös fénygörbe.
Az észlelések során a csillag fényereje a test árnyékának szélénél simán, mintegy másfél másodpercen át változott, ami a szerzők szerint nem a merev, éles elzáródásra utal, hanem arra, hogy a fényt a test körül lévő gáz elhajlította. Ko Arimatsu, a tanulmány első szerzője szerint ez a sima fénycsökkenés természetes magyarázata annak, hogy a csillag fényét egy nagyon ritka légkör szórta és törte meg.
A csapat számításai alapján az esetleges légkör rendkívül vékony, az egyre ritkább példákkal összevetve mintegy 5–10 milliószor vékonyabb, mint a Föld légköre. Az ilyen sűrűségű légkör nem alkalmas élet fenntartására, és modelljeik szerint önmagában nem maradna fenn hosszú ideig: a gázkészlet nélküli elöregedés kevesebb mint ezer év alatt felélheti azt.
Lehetséges eredetek
A felfedezés után korábbi infravörös megfigyelések, köztük a James Webb által végzett mérések nem találtak nyomát a testen olyan fagyott anyagoknak, amelyek lassú felszín alatti sublimációval táplálhatnák az atmoszférát. Ez az ellentmondás új magyarázatokat tett szükségessé és további megfigyeléseket sürget.
A kutatók két fő magyarázatot vetettek fel: az egyik szerint a légkört belső, geológiai folyamatok, például krio-vulkáni kitörések tölthették fel, a másik szerint pedig egy viszonylag friss becsapódás fújhatott a felszínre gázt. Az előbbi folyamatos, időszakos utánpótlást igényelne, míg az utóbbi esetben a légkör viszonylag gyorsan elenyészne.
A kutatók ezért hangsúlyozzák a folyamatos megfigyelések fontosságát: ha a légkör évek alatt elhalványul, az egy becsapódási eredetre utalna, míg a tartós vagy szezonális változások a belső forrásokat támogatnák. Többen, köztük ismert szakértők is, független ellenőrzést kérnek, mert egy megerősített légkör ilyen kis Kuiper-övi test körül komoly következményekkel járna a bolygóképződés és a kisbolygók fejlődésének megértésére nézve.
© NAOJ
Forrás: LiveScience.com ↗̱
