Mexikóban egy építkezés közben bukkantak rá egy több mint ezer éves, négyzet alaprajzú kőoltárra, amelyet emberáldozatok bemutatására használtak a Toltek birodalom idején. A feltárást a Tula közelében zajló közlekedési beruházás hozta felszínre, és a leletek egyértelműen a rítusokhoz kötődő tárgyi környezetre utalnak.
Az oltár közelében emberi csontmaradványok, obszidián vágószerszámok és különféle kerámiatárgyak kerültek elő, ami arra enged következtetni, hogy a helyszín hosszabb ideig használatban lehetett. A régészek szerint a leletek kombinációja és elhelyezése alapján valószínűsíthető a szertartásos jellege az egykori tevékenységnek.
A megtalálás jelentősége nemcsak a rituális objektum feltárása miatt nagy, hanem azért is, mert a település Tula közelsége révén fontos információkat adhat a közép-mexikói hatalmi központok működéséről és a katonai-kulturális gyakorlatokról a középkori Mesoamerikában.
A momoztli felépítése és a feltárás részletei
Az oltárt a helyi kutatók momoztli néven azonosították: három rétegben rakott kőépítmény, amely körülbelül egy négyzetméteres területet foglal el. A szerkezet egyszerűsége ellenére a köréje gyűjtött leletek sokat elárulnak a használat módjáról és a környező épületek funkciójáról.
A három oldalról előkerült négy emberi koponya és több lábcsont arra utal, hogy áldozati maradványokat helyeztek az oltár köré, nem véletlenszerű temetkezéseket találtak. A szakemberek szerint ezek a csontok tudatosan, meghatározott helyekre kerültek a rítus során.
A közelben feltárt falmaradványok arra utalnak, hogy az oltár egy belső udvarban állt, amelyet szobák vettek körül. Ezek a helyiségek feltehetően a helyi elit lakó- vagy adminisztratív struktúrájához tartoztak, így a lelet összekapcsolódik Tula városának társadalmi központi szerepével.
Mit árul el a leletek rituálékról
A kutatók a leletegyüttes datálása alapján az úgynevezett birodalmi periódushoz kötik a feltárást, amikor a Toltek katonai hírnevet szereztek. E korszakban a győztes hadjáratok után végrehajtott emberáldozatok gyakran a legyőzött ellenségek felajánlását szolgálták, ami a hatalom demonstrálását is segítette.
Az egyik előkerült koponya még a gerinc egy részéhez is kapcsolódott, ami a lefejezés rituáléját valószínűsíti. A csontokon látható vágások alapján a szakemberek megállapították, hogy a végrehajtás során továbbra is éles kőeszközöket, elsősorban obszidián vagy kovakő pengéket használtak.
A további vizsgálatok — anthrológiai és kémiai elemzések — szükségesek ahhoz, hogy megállapítsák az áldozatok nemét és földrajzi eredetét, vagyis hogy helyi lakosok voltak-e vagy távolról hozott foglyok. A mexikói kulturális vezetés szerint minden ilyen felfedezés hozzájárul a Mesoamerika egyik nagy civilizációjának mélyebb megértéséhez, ezért a kutatás folytatódik.
Forrás: LiveScience.com ↗̱
© Gerardo Peña/INAH
